ÉN HAZA MEGYEK!!!! – ordította Kagome

MENJ CSAK! NEM ÉRDEKEL- vágott vissza Inuyasha, majd duzzogva felugrott, letelepedett, és figyelte a magából kikelt lányt, ahogy beugrik a kútba.

Kagome, ahogy haza ért, felviharzott a szobájába, dühében már a könnyeivel küszködött.

Nem fogok sírni miatta, NEM.- győzkötte magát a lány.

Miroku és sango eközben vissza értek a táborhelyre.

Inuyasha, hol van Kagome- kérdezte Sango meglepetten

Jajj sango, nem látod, csak rá kell nézni Inuyashára, lerí róla, hogy épp most bántotta meg ismét Kagomét.- válaszolt bölcsen Miroku

Igazad van szerzetes, csak két percre hadja őkett itt az ember – mondta Sango mérgesen

Hadjatok már- ordította Inuyasha, majd elment az erdőbe sétálni. Kagoméra gondolt.

Miért ilyen hisztis?? Miért nem képes nyugton itt maradni?? Ostoba fruska!!! –dühöngött Inuyasha.

Leült a szent fa tövébe, amikor látott néhány lélekrablót közeledni.

Kikyo! – ugrott fel a félszellem

Kikyo hamar meg is érkezett.

Inuyasha- mondta és átölelte őt.

Inuyasha hirtelen nem tudta mit tegyen, tudta, hogy ez nem helyes, de mégis ő is átölelte a papnőt, sőt azt is hagyta, hogy megcsókolja.

Nővérkém, már mész is vissza Inuyasháékhoz? – Kérdezte Kagomét Sota

Igen, már indulok is, mondta a még mindig dühös lány, azzal be is ugrott a kútba. Amikor kimászott, és elindult a tábor felé, szembe találta magát a csókolózó párral.

„Ezt nem szabadna, én már nem vagyok biztos benne, hogy Kikyot szeretem, nem tudom”- gondolta csók közben Inuyasha.

Kagome ott állt, és könnyek szöktek a szemébe, de nem szólt semmit, amikor inuyasha meglátta őt.

Amennyire tudott, olyan méltósággal megfordült, és elindult, tovább sangoékhoz.

„Ne fuss el, ha most elkezdenék futni, tudna, hogy, azért futok el mert fáj, nagyon fáj”- gondolta Kagome, és tovább bíztatta magát.

Nem sokkal késöbb oda is ért a többiekhez. Nem mondta el, hogy mi történt. Amennyire csak todta vidámnak mutatta magát.

Nyalókát, és különféle édességeket adott  Sipponak, amiért a rókakölyök kimondhatatlanul hálás volt.

Kagome, minden rendben – kérdezte tőle sango aggódva

Ó, persze, mi baj lenne? Figyelj, nem kezdjük el elkészíteni a vacsit?- Kérdezte Kagome „vidáman”

Rendben- válaszolt  Sango

Kagome, kagome, figyelsz?- kérdezte sokatszorra Sango főzés közben.

Ja, igen, persze, majd folytatta a hagyma vágást, de nem figyelt és elvágta az ujját.

Jaj Kagome, vigyázz- Kiáltott a szellemírtó

Semmi baj Sango, mindjárt jövök, csak megmosom a kezem a tóban.

Ahogy Kagome oda ért a tóhoz, gondolta, ha már úgy is itt van, megfürdik, sango majd befelyezi a vacsorát. Levetkőzött és belement a kellemes langyos vízbe.

„Hiszen ez Kagome”- látta meg Inuyasha Kagomét a tóban. Kivételesen felugrott az egyik fára, és onnan figyelte a gyönyörű lányt.

Olyan szép, -gondolta Inuyasha- Kagome gyönyörű vagy.  Mi? Miket beszélek? …..vagy mégis…..beleszerettem Kagoméba, és még csak észre se vettem.

Inuyasha közeledett a lány felé, amikor már térdig a vízben volt akkor döbbent csak rá, hogy hol is van.

A megszeppent lányra nézett, aki ahogy csak tudta takarta magát.

…Kagome….-modta Inuyasha amikor már a lányelött állt.

Inuyasha, mi…mit csinálsz?- kérdezte a megilyedt lány.

Ekkorra már besötétedett, csak a cserebogarak, a csillagok és hold világírott.

Én….kagome….én szeretlek…..-mondta a félszellem

Mi?...nem, várj… és mi van ..Ki…Kikyoval?.....láttalak titeket délutén, Te nem engem szeretsz, hanem őt.- mondta szomorúan a lány, és ki akart menni Inuyasha mellett a partra, de a félszellem, megfogta és magához ölelte őt.

Nem, nem szeretem őt…téged szeretlek, erre a csók közben jöttem rá!... Kérlek higgy nekem -mondta Inuyasha szerelmének, majd megcsókolta.

A félszellem tovább ment, megcsókolta a lány nyakát, vállát…

Inuyasha,- mondta Kagome- szeretlek.

Inuyasha mélyen a lány szemébe nézett, és ujra megcsókolta.

Várj….ne…-mondta Kagome, pedig nagyon élvezte, amit a fiú csinál.- ezt nem szabad

Miért nem?...Kagome..-és nem engette el a lányt, még szorosabban ölelte, és megcsókolta, újra, és ujra megcsókolta őt. Kagome már képtelen volt tovább nemet mondani hagyta, hogy Inuyasha azt csináljon vele,amit akar. Kifeküdtek a partra, és ott folytatták, ahol abba hagyták.

Pár óra múlva együtt mentek vissza a többiekhez kézen fogva. Azt várták, hogy mindenki meglepődik majd, de tévedtek, senki a meglepettség legkisebb formályát sem mutatta, talán csak Sipponak volt furi a helyzet.

Így teltek el napok, hetek…

Egyik nap is úgy indult mint a többi, kagome haza ment ételért, és gyógyszerekért. Inuyasha most nem akadékoskodott, mert tudta, hogy vissza jönn hozzá, csak az övé a lány. Inkább elment sétálni.

Séta közben találkozott Kikyoval… a lány nem szólt semmit, csak állt ott a félszellemel szemben.

Kis idő mulva mégis megszólalt: Inuyasha, én már Narakuval vagyok, szeret, és én vele maradok..

NEM, Kikyo Nem lehetsz az övé, majd magához ölelte a papnőt.

Kikyo vála fölött az erdőbe nézett…..Kagome!!!!.....ne, Kagome várj…- de kagome vissza se nézett, csak futott, futott, ahogy csak a lába bírta…

Hosszú percekkel késöbb állt csak meg. Lerogyott a fűbe, és zokogott.

Inuyasha, Miért……MIÉRT??? -  sírt a lány

Pár perc múlva valaki arra botladozott….

Sesshoumaru- modta a lány- Sesshoumaru, te megsérülté…de nem tudta befelyezni a mondatott, mert a szellem összeesett. Elájult.

Kagome, nem  tétlenkedett, azonnal  gyógyszert adott neki, amitől hamarossan jobban is lett a férfi.

Miért segítessz nekem…nem kértem….halandó…-mondta Sesshoumaru akadozva- Te nem avval a korcs öcsémmel vagy, …ő miért nincs itt?...

Sesshoumaru, nem beszélj, még túl gyenge vagy…-aggodalmaskodott Kagome

Válaszolj…-mondta ingerültem a szellem

Hát, jó….már nem vagyok Inuyashával, gyűlölöm őt…és

Kikyot,- fejezte be a mondatot Sesshoumaru.

I..igen..-válaszolt meglepetten Kagome…-te honnan tudod?

Ostoba halandó, lerí rólad, hogy …hogy is nevezik…á, igen, a szerelmed miatt bőgsz- Mondta gúnyossan, és ridegen a szellem.

„hmmm, ez érdekes, Sesshoumaru nem is olyan érzéketlen, ha bele gondolunk, hogy meglátta rajtam, hogy a szerelem miatt sírok.”- gondolta Kagome

Eközben Jaken és Rin is oda értek…

Kagome úgy döntött (amit nagyrészt Rin kérlelésének köszönhet), hogy ott marad még néhány napot, Sesshoumaruékkal.

A néhány napból ímmár két hét lett… Kagome nagyon jól össze barátkozott Rinnel, nagyon megszerette a kislányt, sőt még Jaken is kezdte elfogadni, hogy még egy halandó csapódott hozzájuk.

Eggyik este, már mindenki aludt, kivéve Sesshoumarut, és Kagomét.

Kagome a tűz mellett ült, de még mindig fázott.

Kagome…fázol?- Kézdezte ridegen Sesshoumaru, próbált minnél inkább fagyosnak látszani, pedig már tudta jól, hogy nagyon megkedvelte a lányt, …talán szereti is…de ezt semmi pénzért nem mutatta volna.

Ööö, nem –mondta vidáman, mosolyogva a lány

Min mosolyogsz? –kérdezte a szellem

Hát, nem vetted észre, most először szólítóttál a nevemen- mosolygott tovább a lány

„Igaza van, már nem akarom halandónak hívni”- döbbent rá Sesshoumaru, és még egy halvány mosoly is megjelent az arcán, majd oda lépett Kagome mellé, és kimonóját a hátára terítette.

óó, köszönöm- mondta a megszeppent lány

Nincs mit- válaszolt a szellem

Kagome nem tudta nem észre venni, hogy Sesshoumaru milyen helyes, ahogy rá világít a tűz. „ÓÓ, nem miket gondolok, hiszen ő egy rideg szellem, ….. vagy talán még sem, ami azt illeti kellemesen csalódtam benne,….lehet, sőt biztos, hogy …tetszik nekem Sesshoumaru. De Inuyashát, még mindig nem felejtettem el. Hogy is tudnám? Hiszen annyi idejig együtt voltunk, együtt kerestük az ékköveket, vele voltam elsőnek….á..nem nem is gondolok rá többet…

Sesshoumaru látta Kagomén, hogy Inuyashára gondol. Nem akarta tovább nézni a lányt így, ezért felállt, és elindult az erdőbe..

Sesshoumaru….-kiáltott utána lány, de a szellem  hátra se nézett, ment tovább.

Kagome felpattant és utána eredt. Héhány perc múlva utol is érte őt.

Ekkor vette csak észre, hogy egy gyönyörü vizesésnél vannak. Nem szólt semmit, csak oda ment Sesshoumaruhoz.

A szellem csak nézte őt, a tekintetét fürkészte, érezte Kagome mámorító illatát. Hirtelem magához rántotta lányt, majd megcsólolta.

Kagomét nagyon váratlanul érte a csók, de visszacsókolt.

Kagome…szeretlek, valotta be a szellem, nem kis erőfeszítések árán..

Mi? …de…ez..-dadogott Kagome

Majd inkább beszéd helyett megcsókolta Sesshoumarut

Kézen fogva mentek vissza a táborhoz, majd mind a ketten elaludtak.

Néhány nappal késöbb Sesshoumaru elhívta Kagomét a erdőbe, beszélni akart vele.

Kagome….választanod kell….Inuyasha, vagy én?...-mondta Sesshoumaru- Kagome, én szeretlek, és ha engem választassz, együtt megyünk el Inuyashához, oda adni neki az ékköveket, de ha Inuyashával akarsz maradni, akkor egyedül menj.

Kagome, nem tudta mit csináljon, hiszen még mindig érzett valamit Inuyasha iránt, viszont Sesshoumarut is nagyon megkedvelte. Eszébe jutott mindaz, amit együtt éltek át Inuyashával, majd minden Kikyóról. Inuyasha Kikyot választotta, Kagome tudta, Sesshoumaru sohasem fogja elhagyni őt más miatt. Öszintén szólva már ő is nagyon ragaszkodott a szellemhez.

Együtt menjünk- mondta végül a lány

Kagome….szeretlek- mondta vidáman, boldogan a szellem.

Elindulta tehát megkeresni Inuyasháékat, másnapra meg is találták őket.

Ka…Kagome- mondta Inuyasha

A többiek boldogan rohantak felé, Sippo a nyakába ugrott, sango ölelgett a barátnőjét.

Kagome, hol voltál, már nagyon aggódtunk, azóta keresünk téged-mondta Miroku

Igen, már azt hittük haza mentél és soha nem jössz vissza, de Inuyasha elment hozzátok és nem voltál ott…-vette át a szót könnyes szemmel Sippo

Ne haragudjatok…sajnálom, hogy csak úgy, szó nélkül eltüntem..-mondta a lány

De ugye mostmár itt maradsz…-kérdezte lekesen Sippo

Hát…Inuyasha beszélhetnék veled? –kérdezte a lány

Inuyasha bólintott majd követte Kagomét az erdőbe.

Kagome, szerelmem, úgy hányoztál….hol voltál?- Kérdezte Inuyasha, és meg akarta ölelni Kagomét, aki hátra lépett, jelezve, hogy ne érjen hozzá.

Mi a baj Kagome? és hogy kerül ide Sesshoumaru? –kérdezte már kissé idegesen a félszellem

MI A BAJ??- hülledezett Kagome- hogy kérdezhetsz ilyet? mondjuk talán Kikyo a baj!! láttalak titeket!!

De hát Kagome, én nem szeretem Kikyot- győzködte öt Inuyasha

Nem? Aha, én is csak úgy ölelgetek más férfiakat- mondta Kagome mérgesen- Inuyasha figyelj, én csak azért jöttem, hogy vissza adjam az ékkőszilánkokat.

Mi?...De hát Kagome, értsd meg, csak azért öleltem meg Kikyot, mert azt mondta, hogy Narakuval van, és hogy Naraku szereti őt, és ő meg vele marad. Ennyi, csak féltem őt…de TÉGED szeretlek!

Inuyasha ez már nem számít, én elmegyek Sesshoumaruval- mondta Kagome már a könnyeivel küszködve

Mi az hogy Sesshoumaruval Kagome???- kérdezte idegesen Inuyasha

Jól hallottad, egész idő alatt vele voltam, szeret engem……és….nekem sem közönbös…-mondta az immár síró lány

Az nem lehet….te és Sesshoumaru, ezt nem hiszem el- válaszolt Inuyasha döbbenten

De, így igaz öcsi- szólalt meg Sesshomaru, majd oda ment Kagoméhoz, és hátulról átölelte

Sesshoumaru hazudsz, te nem szereted őt hisz Kagome halandó- ordótotta a a tomboló félszellem.

De öcsikém szeretem őt, mindennél jobban- válaszolta higgadtan Sesshoumaru

Kagome…megyünk?-kérdezte kedvesét a szellem

Igen- válaszolta Kagome, majd oda lépett Inuyashához, és a kezébe adta az ékkövet.

Inuyasha megragadta Kagomét, és megcsókolta.- Soha nem fogod ezt érezni Sesshoumaruval.-modta Inuyasha a csók után. És igaza is volt Kagome tudta ezt, újra érezte azt a kimondhatatlan nagy szerelmet, amit Inuyasha iránt érzett.

Sesshoumaru is tisztában volt vele, hogy Kagome soha sem fogja, így megcsókolni őt, ezért inkább elment….Kagome utána rohant

Sesshoumaru várj…kérlek- mondta a lány

Te őt szereted Kagome – válaszolta a szellem- Maradj vele

Kagome bólintott- nem tudott megszólalni- megölelte Sesshoumarut, és a fülébe súgta: sajnálom

Sesshoumaru elment, Kagome meg vissza ment Inuyashához, aki megölelte, majd megcsókolta, és együtt, indultak vissza Sangoékhoz.

By:  S. G.