Kagométól és Sesshoumarutól igen messze,egy félszellemet nagyon nehezen tartottak visssza barátai. Már mindent bevettek amit tudtak. Próbálták visszarakni a kutyára a kardot, de ő gyorsabb volt. Elszökni nem tudott, és nem is akart. Csak a vér ízéért és szagáért élt. Éles kacaj hasította át a levegőt, amint lenyalta a vért ujjairól...a barátja vérét, Mirokuét.

Miroku a kőfalnak esett, és lerogyott a tövébe.

-Sango..minden rajtad áll. Vigyázz magadra. Ha már nem tudsz mivé lenni ebben....ahh..-a fiú sebei rettenetesen mélyek voltak, és belőlük csak áradt a méreg tesébe-..akkor menejkülj. Ne törődj senkivel. Kirara hátán menj innen. Akár...most..

Miroku véghetetlenül elájult.

-Szerzetes...NEEEEEEEEEEEEM!!!!!!!!!

-Készülj Inuyasha! ÉBREDJ FEL TE KUTYA!!!! NEM LÁTOD HOGY A BARÁTAIDRA TÁMADSZ??! Ennyire nem lehetsz elkeseredve..

..és ezzel megkezdődött az igen rövid, és majdhogynem véggel rendelkező csata..

-CSÖNTTÖRŐ!

Inuyasha könnyűnek tűnő mozdulattal ugrott el a csonttörő elől, és amikor visszafelé tartott Sagohoz, felugrott rá. Éles karmaivel belé kapaszkodva.

-vasromboló Lélekrabló!!!

Ezzel a szellem Inuyasha le is ugrott róla. Sango ugyan arébb ugrott a csönntőrő elől, de a véres karmok némelyike elérte őt, és mély sebeket ejtett rajta. A vörös szemű démon odaugrott hozzá, feléhajolt..

-Ne..Inuyasha...ne tedd..gondolj Kagomére...

Inuyasha lecsapni készült..

-fekszik...fekszik...FEKSZIK!!!!!!!

már lendült a véres, hosszú karmokkal rendelkező kar...hasította a levegőt..

-Méghogy Kagome...keh. És mi az hogy fekszik?!

Inuyasha egy pillanat alatt lterült a földön...a domb tetején ott állt..

 ..Kikyou!

A szellem amint feltápászkodott, új célt tűzött ki maga elé..#az a fekete hajú papnő lesz az első akit ma megölök..#Már futott célja felé, és felugrott a levegőbe, hogy felüről vethesse rá magát a lányra..

-Mond csak Inuyasha. Tényleg végeznél velem??

Kikyou nyílvessző után nyúlt, és karonlőtte a félszellemet. Ez a lövés leterítette őt a völgybe.A szellem,hihetetlen ugyan, de elájult.

-Kikyou, te mit keresel itt?

-Inuyasháért jöttem. Tudom hogy nincs itt az a lány. Figyeltetek titeket.

-Mielőtt Inuyasha felébred, tedd mellé a tessaigát kérlek. Minnél előbb...

-Miért?

-CSAK CSINÁLD!

-megyek már..

Kikyou odatette Inuyasha mellé a tessaigát, majd letérdelt mellé.

-Hiányoztál kedvesem.

Ezzel a lány odahajolt Inuyasha mellkasához, majd hirtelen felállt.

-Ez nem emberi szív. Nem is értem dobog. Átkozott légy Inuyasha, hát újra elárultál?!

Az íj feszült..a nyíl hegye az ájult félszellemre szegeződött. Még akkor is, amikor az kinyitotta aranyságra szemeit..

-Ka..Kagome! Nem.. Kikyou! Miért fogod rám az íjadat?

-Mert újból elárultál! Elég volt a szenvedésből. Meghalsz..

-Hogy mondhatsz ilyet??

Az íj engedett...a nyíl már nem volt sehol..a földbe fúródva feküdt..vörös anyaggal volt körülvéve...a tűzpatkány kimonójának egy darabjával. Gazdája nem volt elég gyors.

-Mit akarsz Kikyou?

-Azt hogy válassz??!

-Mégis mitből?

A háttérben Sango ölébe fektette az alált Mirokut,feszülten figyelve az előtte lévő párost.

-Köztem, és a reinkarnációm között. Nekem is újra saját testem van. Új életet mégsem tudtam kezdeni 50 évvel halálom után. Melletted akarom elölteni, mint akkor.Szóval..válassz.

Inuyasha gondolataiba mélyedt...mennyit gondolt erre..és mennyit változott a véleménye az idők folyamán..

 Kikyou, vagy Kagome...

Emlékezett, mikor még az ő és Kikyou régi életében milyen volt együtt lenni..megcsókolni Kikyout..milyen volt amikor az ő kedvéért hajlandó lett volna ember lenni..igen..Kikyou őt emberként akarta..és akarja most is..

De Kagome..ő nem. Ő azt akarja, hogy félszellem maradjon. Sokáig nem tudta elfogadni hogy korcsnak nevezik. De Kagome sosem használta ellene ezt. Még ha mérges is volt rá. Ellentétben a vele szemben állóval. Kagome..mindig veszekednek..de meg sem fordul a fejében hogy nélküle jobb lenne...hisz most is, mikor nincs vele, a kíntól szellemmé vált. A dühe fizikai formát öltött testében, és érzi az ujjain barátja vérét...ennyire dühíti őt, hogy nincs vele..bárkivel képes lenne végezni...érte. És néhány hónappal ezelőtt...maga Kagome kezdeményezett. Megmentette őt. Akkor, abban a csókban, ajkuk találkozásakor a szíveik is eggyé váltak. Érezte mennyire szereti..úgy, ahogy van. Őszintén. Csak őt. Igen..

 Akkor nem ellenkezett...lehunyt szemmel érezte Kagome csókját..nem úgy, mint az újjászületett Kikyouét, aki elől szinte elmenekült. Igen..ő kell neki.

-Kikyou. Figyelj.

-Hallgatlak Inuyasha.

-Sokmindent végiggondoltam. Arra jutottam, hogy szerelmes vagyok..beléd.

Sango nagyot sóhajtott, megrázta a fejét, és könnyek csorogtak le az arcán..

-De..Kagomét is szeretem.

Sango felkapta a fejét, és értetlenkedve nézett a vívódó hanyoura.

-Viszont te már a múlt vagy. Sokan mondták, de nem tudtam elfogadni. Viszont most, hogy Kagome nincs velem, tudom mit érzek amikor hiányzik. És az utóbbi 1 évben a te hiányodat is éreztem. Más ez az érzés Kikyou. Tőled..képes vagyok távol maradni. Gondolok rád, de...csak arra hogy lehetsz most. Mint egy régi..barátra.De ha Kagome nincs velem, abba beleőrülök..mint ahogy most is láthattad..az egész emiatt volt. Az érzéseim sosem fognak megváltozni irntad,de..már háttérbe szorultak. Sajnálom Kikyou.

Inuyash arany szemeit elszántan, mégis sajnálkozva függesztette Kikyoura, fülei magabiztosan álltak.Már nem hezitált többé. Sangonak most a boldogságtól eredtek el a könnyei...

-Ez az Inuyasha....tudtam én..

-ahh..mi történt? AU!

-MIROKU, HA MÉG EGYSZER HOZZÁMÉRSZ, ESKÜSZÖM MEGÖLLEK!

-Jó-jó,de..mi törént?

-Később elmondom...figyelj. Itt van Kikyou.

-KI?..MICSODA??

-pszt!figyelj.

-Értem Inuyasha. Szóval Kagome kell neked. Ámbár..lehet hogy elkéstél. Legalább is ha még ,,épségben" akarod a lányt. ha-ha-ha-ha!!!

-Miket beszélsz Kikyou? HALLJAM, MIT TETTÉL KAGOMÉVEL?! HOL VAN?! HOGY GYŐZTED LE SESSHOUMARUT!?

-Csak nyugodj meg kedvesem. Annyit elárulhatok, Sesshoumaru álomvilágban él, és mindent képes lenne megtenni a célja érdekében. Hamarosan Kagome szíve az övé lesz. Elfeled téged, és nem marad más választásod,csak ÉN! Ha-ha-ha-ha...

Ezzel Kikyou háttalfordult, és elindult a messzeségbe..

-Még találkozunk...korcs.

-grr...utálom ha így hívnak.HOL VAN SESSHOUMARU KIKYOU!?

-Menj az orrod után a pokol tornácára. Érdekes lesz a műsor....

-SAngo, itt hagylak Mirokuval, vigyázz rá! Indulok Kagoméért!

-Vidd Kirarat!

-Rendben..de én most gyorsabb vagyok...gyere Kirara a vállamra. Induljunk!

Inuyasha egy szempillantás alatt eltűnt a távolban az első szimat után..megérezte Kagome illatát. Tisztábban, mint valaha..

-Kagome..

Egy szikla peremén áll Sesshoumaru, bal kezével Kagome csuklóját markolva. A lány a szakadékba zuhanhatna bármelyik pillanatban. Amikor csak Sesshoumarunak kedve lenne hozzá. Kagome reszketett a félelemtől, tudta, a nagy kutyaszellem egy pillanat alatt a mélybe taszíthatja...de nem így történt.Sesshoumaru felhúzta a lányt maga mellé, és hogy ne kerüljön újra ebbe a helyzetbe, az ölébe vette a megszeppent Kagomét, és így indult újra útnak. Még egy kézzel is igen gyengéden, mégis magabiztosan tartotta a lányt. A hegy végére érve a szellem anélkül, hogy letette volna Kagomét, leült a sziklapárkányra, így az ölébe helyezve a lányt.

-Kagome..oly sokat voltam már egyedül, hogy az énemnek ezt a felét már el is feledtem. Gyengéd és kedves...legalább is így érzem magam. Mintha új életre keltem volna.

-Akkor már nem akarod megölni Inuyashát?

-Addig nem Kagome, amíg nem vet rád szemet újra. Ott lesz neki Kikyou..Kikyou...

-KIKYOU?!

-Valami rémlik azzal a némberrel kapcsolatban...egyik reggel, mikor megmagyarázhatatlanul elaludtam előző este, az ő szagát találtam a ruhámon, és a környéken...aztán másképpen gondoltam mindent..ahh..belefájdul a fejem abba a papnőbe.

-Mégis mire emlékszel?

-Semmire, és ne zaklass ezzel. Elég volt.Minden estre Kagome..mond csak. Mit gondolsz rólam?

-Én..? Inkább nem válaszolnék Sesshoumaru. Még mindig tartózkodom a választól.

-Értem.

A nagyúr kezével átölelte a lányt, szorosan magáhozhúzva őt.

-Nekem viszont..még mindig kellesz.

A nagyúr odafordult Kagoméhez, és arcuk egyre közelebb ért...közelebb, és közelebb...

Távolabb, az erdő mélyén Inuyashát is elérte a sötétség. Ekkor kellett rádöbbennie valamire..

-Engedd el te szemét, vagy megöllek!

-DE bátor vagy te korcs!

-Jaj..Inuyasha..miért jöttél így utánam..

Mikor Sesshoumaru emelte ki a kardját, a hüvelyéből, szép lassan, hogy kiélvezze Inuyasha rettenetét, mely tükröződött arcvonásain...a kihúzott kard élén megcsillantak a nap sugarai, melyek épp ebben a pillanatban világították be a tájat, újra ezüstre festve a fiú haját, és felruházva hatalmával..

Előrántotta a Tessaigát, és a bátyjára szegezte.

-Engedd el őt, vagy készülj a halálra..

-Csak ne olyan hevesen öcsém...

Ezzel Sesshoumaru a mélybe taszította Kagomét..

-Látod Inuyasha, hogy akár így- akár úgy, csak én vagyok neked?

-Kikyou...te ÁLNOK!Olyan lettél mint NARAKU!

-Ki emlegetett engem?

A tömeg odakapta a fejét, ahol Naraku állt.