-Engedd el őt!

-Már megmondtam te korcs hogy szükségem van erre a halandóra!Most pedig..-Finoman letette Kagomét,és a lábainak támasztotta.Prémjét óvatosan ráterítette-tünj el innét amíg szépen mondom.

-Sesshoumaru..nem érdekel mit akarsz, Kagome az enyém, és nem engedem hogy akár egy ujjal is hozzáérj!

-Mielőtt megindítod a fene nagy rohamodat öcskös, gondolj már bele mennyi esélyed van, és hogy ha nem védem ki, Kagome velem száll a sírba.

Inuyasha ezekre a szavakra megállt..teljesen ledermedt,azonban Miroku és Sango épp ekkor érkezett meg Kirara hátán.Shippot Kaede-nél hagyták, mert még nem ébredt fel álmából.

-Kagome!Te jó ég Inuyasha miért csak állsz ott?

-Sango nyugodj le.Inuyasha mi történt itt?

-Nem..nem tudok mit tenni..fogva tartja.. a markában van..

A félszellem összerogyott a földön. Sesshoumaru leguggolt Kagoméhez. Kardját tartó kezével átölelte. Ezüst hajszálai ráhullottak a lány testére.

-Ébredj..

Kagome lassan felnyitotta szemeit..

-Inu..Yasha..

-Kagome itt vagyok!

-Csak maradj ott öcsikém.

-Sesshoumaru..TE JÓ ÉG?! ENGEDJ EL!

-Tudom hogy nem akarod hogy megtudja mi törént köztünk...de..

-Azt sem tudom miről beszélsz!

-..de..muszáj elmondanunk, hogy velem akarsz tartani.

A kutyadémon erősen szorította magához,fülébe olyan halkan súgott valamit, hogy még Inuyasha sem halotta meg..

-Elmagyarázom, nem esik bántódásod, ígérem, utána visszamehetsz,de most kellesz nekem.

Kagome lassan bólintott.Tudta mit kell tennie.Szemeit lesütötte, nem nézett Inuyasháéba, se a barátaiéba. Úgy gondolta nem szabad meglátnia őket, mert sírva fakadna. De Sesshoumaru megölheti Inuyashát, és annál már bármi jobb lenne.

-Igaz..vele akarok menni. Az okát nem mondhatom meg...bocsássatok meg.

Felállt, oldalán Sesshoumaruval, és elfordult barátaitól.

-Kagome..

-Nem Inuyasha. elmegyek. Ne merj utánam jönni.

-De..

-ELÉG! FEKSZIK!!!!!!!!!!!

Inuyasha ennél nagyobb mélyedést még nem vájt a földbe. Ez a fekszik nem dühből jött, hanem szeretetből.És mi lehetne ennél nagyobb erejű..

-Induljunk Nagyuram!

Kagome karjaiba vette Rint, és odalépett Sesshoumaru mellé. A férfi Jakent Aun hátára tette, felsegítette rá Kagomét, majd mellé ülve átkarolta.

-Viszlát halandók!

A fölfön faképpnél hagyott csapat nagy szemekkel bámult a távozók után.Azonban a hanyou még mindig ott feküdt a földön. A lánc már nem szorította le, nem kényszerítette az anyaföld csókolására, mégis ott maradt, szorosan a nedves földhöz ragazkodva.Sango Inuyashához sétált, bizonytalanul megveregette a hátát..

-Ne félj, visszajön..

-Nem érdekel hogy visszajön-e. Itthagyott..

-Dehiszen te meg Kikyouért hagyod ott őt Inuyasha.

-Jaj szerzetes ezt nem kellett volna pont most mondanod!Nem látod mennyire szenved?

-De ha egyszer igazam van?! Mindegy. Sajnálom Inuyasha..

-HAGYJATOK BÉKÉN!

A félszellem felugrott a földről, kishíján félrelökte Sangot, és eltűnt az erdő sűrűjében.A legsötétebb bozótban  a földre esett, s hangosan felkiáltott keserűségében:

-Mond Kagome miért...?!

Kagome jobbnak látta ha hallgat. Sesshoumaru megígérte hogy beszélni fog, és nem esik bántódása.Nem bízott ugyan benne, de tudta, hogy egy nemes szellem szava mindennél többet ér. Élt eleget már ehhez a felismeréshez ebben a világban.Mikor Aun letette őket már esteledett, Sesshoumaru lesegítette Kagomét, majd Rint. Jaken hátrafelé lebucskázott a kétfejű szellemről.

-Halandó..

-Kagome vagyok Nagyuram.

-Nekem mindegy..illetve..khm.. Kagome. Kérdezz amit akarsz.

-Akkor mond meg Sesshoumaru, hogy..

-Sesshoumaru nagyúr te pimasz halandó!

-Elég legyen Jaken. Vidd el Rint, és keressetek neki ennivalót.És hozzatok Kagomének is.

-Értettem nagyuram.

Jaken épp szólt volna Rinnek, hogy induljanak, mire a kislány megfogta Jaken kezét, így magával húzva őt.

-Szóval. Halljam a kérdéseid Kagome.

-Sesshoumaru. Azt szeretném megtudni, hogy miért kell hogy veled legyek? Miért hoztál el? Miért pont én? Miért pont most? Mié..

-Egyszerre csak egyet. Fáradt vagyok, nem óhajtok egész este csevegni. Szóval kérdezhetsz, mindössze 3 kérdést. Ígérem mindre válaszolok.De csak 3.

-Rendben.

Kagome gondolkozott, hogy mi az a három kérdés, amibe minden kíváncsiságát belefonhatja.

-Nagyuram, az első kérdésem az lenne, hogy miért hoztál magaddal pont most, pont ey halandót, és legfőképp pont engem?

-Rafinált vagy, sokmindent kérdeztél egy mondtban, de ám legyen.Én is eképp válaszolok. Azért hoztalak téged, mert te vagy  a legalkalmasabb a feladatom végrehajtásához, arról nem tehetsz hogy halandó vagy, és én meg arról nem, hogy mindössze most tudom valóraváltani ezt.

-Nem nagyon értem.

-Az nem az én bajom. Kérdezz úgy, hogy megértsd.

-Nagyuram, te mindig az igazat mondod?

-Igen. Semmi okom nem volna hazudni.

-Akkor válaszolj őszintén az utolsó kérdésemre. Amikor éjjel aludtam..tisztán éreztem hogy hozzábújok valakihez, aki megölel és betakar.Éreztem magamon egy szerető szempárt, és mivel..tudom hogy ez nem lehetett Inuyasha. Gondolom ez te voltál. Táncsak nem érdeklődsz irántam Sesshoumaru, hogy ilyeneket művelsz?

A férfi tett néhány lépést a fűben. Kagome már azt gondolta meg kell ismételnie a kérdést, mert a szellem nem hallotta. Sesshoumaru azonban válaszolt:

-Nem is akármennyire Kagome. Ezzel szemébe nézett, és ezt mondta:

-Azt hiszem belédszerettem.

-MI???!

-Erről ne essék több szó. De igénylem a társaságod, és azt hiszem abból, ahogy hozzámértél tegnap, én sem lehetek annyira közönbös. Pedig nem hasonlítok a kutyafülü öcsémre.

-Én..én..

-Kérlek Kagome, gyere velem. Elmesélek neked mindent.

-Megyek.

Egy darabig némán sétáltak, Sesshoumaru nem akarta, Kagome pedig nem merte megtörni a csendet.

-Na jó így sosem érünk oda. Kagome gyere ide.

Kagome engedelmeskedett. A nagyúr közel húzta magához, amennyire csak tudta.Kagome kezdett elpirulni, mikor a szellem újra megszólalt:

-Ölelj meg, és kapaszkodj.

Kagome nem tudta mire vélni ezt, de amikor kezdett eltűnni a lába alól a talaj, Sesshoumaru nyakába ugrott, és csak a szellemtől való félelme fogta vissza a sikítástól. Az égen repültek kersztül, Sesshoumaru prémjét felhőként húzva utánuk.

Sok utat tettek meg. Eleget ahhoz, hogy Kagome gondolataiba merüljön. #Miért kellett eljönnöm? Hová visz? De..nem fog bántani.A szavát adta, és tudom is. Érzem rajta...olyan kellemes.Finom az illata. Hasonlít Inuyashéára...jaj istenem..Inuyasha..itt már nem érnek el vádelmező karjai.#Kagome annyira elmerült gondolatainak álomvilágában, hogy észre sem vette hogy megérkeztek.Sesshoumaru úgy vélte nem ébreszti fel újdonsült kedvesét.Hagyta had ölelje amíg kedve tartja, vagy amíg ézre nem veszi, hogy szabad akaratából elengedheti.Be kellett vallania magának, hogy ez a nő tényleg megérdemelte a figyelmét. De egyszer csak megelégelte. Előbb kell eleresztenie minthogy azt maga Kagome tenné. Túl nyílvánvaló volna.

-Kagome. Megérkeztünk, elengedhetsz ha úgy óhajtod.

-Mi?Ja..bocsánat..

-Most ülj le itt, vagy tarts velem.De ha jössz, nem vállalok felelősséget.

Sesshoumaru levetette kimonója felső részét, és ruháit íly módon maga után hagyva besétált egy közeli szikla mögé. A kőtömbtől semmi sem látszott mi lenne a túloldalon, de felette gőz gomolygott. Ebből Kagome feltételezte, hogy egy melegvizes forrással van dolga.Viccesnek találta hogy Sesshoumaru, egy kutya kedveli a fürdést, méghozzá olyat, mint jakuzzi őse.Elmosolyodott, majd eszébe jutott milyen régen fürdött utoljára.

-Akkor sem fürdöm veled Sesshoumaru!

Kagome leült a fűbe, éb próbált nem gondolni Inuyashára. Néhány perccel később Sesshoumaru visszajött a fürdésből. Hajszáliról csepegett le a víz, legtöbbje testéhez tapadt, így takarva őt el. Kagomének el kellett ismernie, hogy Sesshoumaru nagyon jóképű, és tetszik neki...főleg ahogy az ezüstös haján megcsillant a hold fénye.

-Miért fordultál el amint megláttál?

-Mert..ez számomra kellemetlen Sesshoumaru Nagyúr.

-Nézz rám..-ezzel Sesshoumaru Kagome állát gyengéden megfogva maga felé fordította a lány arcát.-Mond csak...mit gondolsz rólam?

-Erre inkább nem válaszolnék Nagyuram. De kérlek öltözz fel, mielőtt elmenekülök a szégyenemben.

Sesshoumaru felöltötte ruháit, majd újra Kagoméhez fordult:

-Gyere velem.Nincs ellenvetés.

-Megyek!

A Nagyúr átkerolta a kissé feszéjezett Kagomét, és elindultak a holdfény útján.Óráknak tűnő percekkel később a nagyúr törte meg a csendet.

-Ideje elárulnom, miért is kell hogy velemgyere Kagome. Az a helyzet, hogy végre megértettem azt, amit apám halálakor mondott nekem...

,,van valami, amit meg akarsz védeni?Csak akkor lehet a tulajdonodban ez a két kard ha így érzel valaki iránt. Így rendelkezem..."

ezt mondta mikor kértem tőle a Tessaigát és a Souungát. Végre megértettem mit akart ezzel. Kell nekem valaki, egy nő, akivel leélném az életem. Igaz, hogy te halandó vagy, és sokkal rövidebb életet élsz mint én, de amikor eszembejutottál, valami bódító érzés fogott el. Ezért hát úgy gondolom, hogyha velem tartasz, boldog lehetek hátralévő életemben. Rinnek is lesz egy anyja, nem csak annak a szerencsétlen Jaken lesz a pajtása. És így..végre elmehetek apámhoz, hogy elkérjem tőle a Souungát, ami a túlvilágon szenved lepecsételve. Azzal a karddal apám nyomdokaiba léphetek. Magam is Nemes szellemmé. Veled az oldalamon.

Kagome a hallottaktól meg se tudott mozdulni. #Méghogy Sesshoumaruval egya életen át? Te jó ég...jó képű, és most kedves is,de..az istenért sem! Jajj Inuyasha...merre jársz most?!#