-Kagome, meg kell mondjam igazad volt.Ez a fiú az életét adná érted. De abban tévedsz, hogy azért mert vakmerő. Ahogy a szemébe nézek, és ahogy látom milyen gyengéden tart a karjaiban..irigylem őt. Tőle nem húzódsz el. Akár észrevetted-e akár nem, ő szorosan a szívéhez ölel. Biztosra veszem hogy szerelmes beléd..-Inuyasha abbahagyta a morgást meglepődöttségében-büszkén bízlak rá. De ne feledd, én itt leszek neked..viszlát Kagome..

Az ajtó finoman kattant miután Houjo távozott. Inuyasha és Kagome a meglepettségtől még mindig ott állt a szoba közepén.

-Inuyasha..elengedhetsz...

-Nem..Kagome.Soha többé nem eresztelek el.

Inuyasha mégközelebb húzta magához kagomét. Óráknak tűnő percekig álltak így. Mivel Kagome érezte hogy hamarosan megfullad a kellemes, ámde szoros öleléstől, feltette azt a kérdést, amire 100% hogy igen választ kap.

-Inuyasha...ennél egy kis instant tésztát?

-mit?

-Ninja kaját..

-PESZEEEE!csinálsz?!

-Ha elengedsz, két percen belül elkészül.

-Ígéred?

-Ígérem.

A hanyou eleresztette a lányt, és kezét fogva kirohant vele a konyhába.

-Na,na...

-Inuyasha..-kuncogott Kagome-..még időm sem volt észrevenni hogy elindulhatok.

Kagome letette Inuyasha elé a tésztát, és mosolyogva nézte hogyan tömi magába a tésztát a hanyou. Mivel látta hogy vészesen fogyni kezd a tészta a tálból, gyorsan hozzá látott a következő adag elkészítéséhez. Mire Inuyasha feltekinthetett volna, hogy kérje a következőt, Kagome az orra alá tolta a frissen elkészült ninja kaját.

-Köszönöm...

Inuyasha ennyit nyögött ki, miközben tésztadarabok lógtak a szájából, és üres tányérját telire cserélte.Kagome hátulról átölelte a habzsoló ifjút, majd hozzálátott a mosogatáshoz, remélve, elég lesz ennyi étel barátjának.

-Kagome...

-Ízlett?

-ö...igen köszönöm. Szóval..most mi lesz? Visszamegyünk?

-Igen, nemsoká befejezem ezt, összepakolok, és indulhatunk is.

Kagome mosolyogva tekintett a fiúra. Azt tervezte, hogy bármi is legyen ezentúl, ha Inuyasaha már ennyire féltékeny, akkor hamarosan ideje bevallania neki érzelmeit. Hátha Houjonak igaza volt. Így elhatározta, hogy a legelőnyöseb ruhákat fogja viselni, és egyszer elhívja fürdeni Inuyashát.(erre persze egy fürdőruhát is magával kell vinnie. De ha nem jön össze, hogy ne legyen feltűnő, a többieknek is kell...)hm..

-Na jó! Készen vagyok! Várj meg itt, ígérem gyors leszek!

Óráknak tűnő percek után Inuyasha felment Kagoméhoz, hogy szóljon neki, hogy eleget várt, induljanak már.Kagome az előtt szándékosan nyitva felejtette az ajtót. ezen oknál fogva semmit sem tett bele egyből a hátizsákjába, mindent szépen összehajtva az ágyára tett le. Amikor legutoljára volt otthon látta, mikor édesanyja meglepi öccsét egy számítógéppel, és webkamerával. Alantas módon a webkamerát az ajtaja környékére állította, így az kitűnő képeket készített a környékről. Mikor Inuyasha felment tátva maradt a szája. Fogalma sem volt mit keres Kagome ágyán egy bőrruha, övek, és csatok. Egy csomó furcsaság volt ott. Egy pillanattal később, mikor Kagome megjelent az ajtóban,majd az ágyára ült, a fiú  szájából még a nyál is kicsordult, fülei égnek álltak, és kishíján vonyított. Csupán ilyen erős benyomást gyakorolt rá Kagome új ruhája...

 #Nem tudom mennyire fog tetszeni ez Inuyashának..ez volt a legvagányabb cuccom itthon.hm...na jó. Ha eddig nem jött fel nem is fog. Bepakolok#

Kagome ezen mélázva kezdte meg a zsák bepakolását. Mikor fehérneműihez ért, eszébe jutott, hogy tavaly kapott egy szép fűzőt.Gyorsan megkereste, és elrejtette a zsákban, amondóan, hogy még jól jöhet, de mostmár senki sem turkálhat a táskájában. Kivéve Sangot...

-Inuyasha! Készen vagyok!

A fiú csak most ébredt a döbbenettől, megtörölte ajkait,majd belépett a szobába. Hogy ne látszanak rajta érzelmei, szokás szerint hazudott.

-Mi ez az izé rajtad?

-Nem tetszik?

-Keh..menjünk inkább.

-Jó..

Inuyasha vállára vette a táskát, és elindult a kút felé. Kagome írt egy cetlit az anyukájának, hogy elment a középkori Japánba Inuyashával.Mikor a kúthoz értek Kagomén valami rossz előérzet lett úrrá,de nem mutatta ki érzelmeit, és habozás nélkül a kútba ugrott Inuyasha oldalán.

-Szia Kagome!

-Szia Sango, Miroku! Jajj Shippo! Úgy örülök hogy látlak titeket!

-Inuyasha minden rendben?

-Sesshoumaru...

-Mi...??

A társaság kirohant a házikó elé teljes fegyverzetben.

-Sesshoumaru. Minek köszönhetjük a látogatást?

-Tűnj arréb öcsi. A halandóval van dolgom.

-Mégis melyikkel bátyó?Három is áll a hátam mögött!

Sesshoumaru a válasz helyett elindult a csapat irányába. Inuyasha előrántotta a tessaigat, és megpróbálta Sesshoumaru útját állni. A szellem azonban kardjával a kezében nem lecsapott, hanem kikerülte a hanyout, eltörte Sango csontbumerángját, és már csak Miroku állta útját. Vagyis azt hitte. Inuyasha eléugrott. A kardok csikordulva egymáshoz szorultak..

A két kard szinte eggyé vált ahogy fejjel a föld felé zuhantak harcukban. Inuyasha összeszorította fogait, úgy koncentrált, hogy a kezbe tarthassa a tessaigat. A kutyaszellem ajkai kalján vigyorban egyesültek. Érezte hogyha terve sikerült, a tessaigat majd a markában tarthatja, és örök kínt okoz annak az átkozott félszellemnek, aki miatt közös apjuknak oly szánalmas halált kellett hallnia. Ennek a gondolatnak köszönhetően a düh elárasztotta szívét:

-Soriyuhhha!

A pokol sárkánya kék fényben táncolva megszakította a két kard közötti kapcsolatot, és mielőtt Inuyasha a Bakuriyuhával gazdája ellen tudta volna fordítani őt, letarbolta a fél falut, és maga alá temette a két fiút és Sangot. Sesshoumaru villámgyorsan a titokzatos személy felé futott, méregkarmaival arréblöködte a sárkányt, hogy tudja hol a helye. Karmai közé fogta a lányt, és elindult arra a helyre, ahol lenyugodhat a kiválasztott.

-Sesshoumaru Nagyúr..

-Nagyuram ez a lány nem azzal a korccsal utazik?

Sesshoumaru Kagomével érkezett meg egy erdő mélyére, ahol csinos kis tűz jelezte Rin és Jaken jelenlétét. Kagome öltözékét nem találta éppen megfelelőnek a vele való utazáshoz. Sesshoumaru hintett még egy keveset Kagomére abból a porból, amit a kardjára szórt. Aféle altató volt. Letette Kagomét a földre, majd arrébb ment kicsit. Megvérta amíg Jaken és a kislány elalszanak. A tűz már nem égett, a parázs épp kialudni készült.

 Kagomére nézett. Sesshoumaru szemében nem látszódott, hogy igazából undorodik a halandótól. Tudta,hogy csak úgy kaphatja meg amit akar, ha beleszeret, és a lány viszonozza ezt. Lehúzta ruhája felső részét, és odalépett a lányhoz, levette minden ruháját, és felöltötte azt Kagomére. Leült a fa tövébe, és magához húzta a lányt. Átölelte. Mély levegőtt vett, hogy jól megjegyezze milyen illata van új kedvesének. A szellem életében nem álmodott még, kivéve amikor kiskorában arról ábrándozott hogyan fogja felűlmúlni apját. A lány illatától a szellem mély álomba merült. De lehet hogy ezt annak köszönhette, hogy beszívott egy keveset az altató-porból. Álmában ugyanígy ültek Kagomével, de egyszercsak meglátott egy apróságot. Melegség öntötte el a szívét. Az ő fia feküdt szeretett asszonya kezében..Kagoméében.. Újra az övé volt a karja. Túl volt mindenen. Elmosolyodott..micsoda jövő lenne...

 Ettől a perctől kezdve Sesshoumaru másképp gondolt a halandókra. Vagyis erre az egyre..mostmár értette miért volt ez a feltétel ahhoz hogy forgatni lehessen a tessaigat...

Inuyasha Kirara hátán tért magához. Kis híján lezuhant, mikor ébredvén villámgyorsan felpattant, de Sango egy ostorral sikeresen megfogta, illetve folytotta Inuyashát a füzérnél fogva. Gyorsan visszahúzták a macska hátára, és káromkodását túlkiabálva emlékeztették rá, hogy ez nem megfelelő idő erre. A fiúnak rögtön leesett mi történt. Már emlékezett is rá. A csillagok már régen az égen ragyogtak, előadva sejtelmes, évmilliókig tartó táncukat.

-Kirara itt jó lesz.

Miután Kirara földet ért, Sango megköszönte neki fáradalmait, és megsimogatta a hasát.Inuyasha mivel most ébredt, teljesen tettre kész volt.

-Gyalog megyünk tovább? Indulhatnánk végre!

-Nem mész sehová Inuyasha.

Miroku egy kötéllel kulcsolta át a félszellem kezeit,melyekre varázscédulákat fűzott.

-Te átkozott, mit képzelsz? Az a disznó elragadta Kagomét, utána kell mennem!

-Inuyasha, ha Sesshoumaru meg akarná ölni Kagomét, azt ott is megtehette volna. Szó se róla én is utána mennék, de jelenleg rettenetesen fáradt vagyok, megmozdulni, még lélegzethez jutni is fájdalmas. Biztosan érzem hogy jól van. Nyugodj le. Attól a kötéltől úgysem szabadulsz. Amint felkel a nap útnak indulunk, és ha kell, napnyugtáig meg sem állunk.

A fiú nem volt megelégedve úgynevezett "barátja" megállapításával. Sesshoumaru mindenre képes...biztos bosszút akar állni rajta, és ezt találta legjobb ötletnek..hogy elszakítsa tőle a lányt, akit...kedvel.Nagyon is.

A nap felkeltével Inuyasháék útnak indultak, a félszellem orrát követve, azonban ahogy a nap első sugarai megvilágították az erdőt, melyben Kagome is aludt, egy félelmetes kutyaszellemnek véget értek álmai, és szemei felnyíltak.Furcsa érzés fogta el. Valami kedvesen hozzábújt. Valami meleg...Lenézett, és látta, amint Kagome álmában átkarolta őt. Motyogott valamit értelmetlenül, és szorosabbra fogta az ölelést. Arca a prémbe fúródott, ami a derekát is körülcsavarta, hozzáfogva Sesshoumaru lábához. A szellem most érezte magában először ezt az érzést...Minden halandó érzelmet nélkülözött,de ahogy rámézett az ölében szuszogó lányra, elöntötték azok az érzelmek, amik minden normális férfinál megtalálhatóak.Különösebb érzelmi szál nem kötötte őt a lányhoz, ő legalább is így gondolta. De a testi vonzalmat nem tagadhatta meg. Igaz hogy csak egy halandó, de végül is arra valók ők, hogy szolgáljanak..és most éppen ezt a vágyát kéne szolgálnia. Semmi kivetnivalót nem talált benne. Körülnézett látja-e valaki, de rajta kívül mindenki aludt. Elővigyázatosságból óvatosan hintett altatóport a többiekre.Úgy vélte ideje átöltöztetni, szóval ő is kapott a porból. A lány táskájában találta meg az egyenruháját, és sok más igen furcsa holmit. de azokkal nem foglalkozott. Úriember módjára megpróbált nem odanézni, csak amikor igazítania kellett. Mikor készen volt, újra magához ölelte.

 ..már készült megcsókolni a lányt...de inkább tovább nézte. Lassan húzta maga felé..

 Egy nagyon ismerős szagot érzett ekkor. Sosem kívánta magának.Újra szembe kell néznie azzal a satnya félvérrel ha nem megy el időben. És mivel mindenki aludt, esélye sem volt rá. Lefektette a lányt a fa tövébe. Éppen sikerült előrántania a kardját, mire a tessaiga rögtön le is csapott, majd lecsúszva róla gazdájával egy fának csapódott. Sesshoumaru gyilkos szemekkel nézett támadója felé.

-Te korcs Inuyasha..mit keresel itt?

-Hol van Kagome te átkozott?! Mit műveltél vele?

-Azt kérded mit? Nézz rá itt alszik a fa tövében. A ruhámról az ő illata árad, sőt még a bőrömről is kis korcs. Na mi van, nem tetszik amit tettem?

Inuyasha arca eltorzult a dühtől. Hogy tehette ezt vele Kagome?A bátyjának igaza volt, minden porcikáját elfedte Kagome édes illata.De akkor is...

-Hogy voltál erre képes? Egy halandóval kezdesz bátyám?

Úgy gondolta jobb, ha nem ő marad alul.Uralkodnia kell érzelmein, különben meghal.Sesshoumaru ezzel mit sem törődve odasétált lassan Kagoméhez.

-Ne merj hozzáérni te kutya!

-Te is valami olyasmi volnál öcsikém. Vagy talán közelebb van erőd elvesztésének ideje mint hinném?Látom a félelem csillogását a szemedben. Maradj ott ahol vagy. Erre a szánalmas halandóra most nekem van szükségem. Teljsítenie kell a szolgálatait, és senki sem fog megakadályozni abban, hogy rávegyem őt erre. Úgyhogy, ha nem állsz félre az útból, kénytelen leszek előbb véget vetni az életednek , mint azt terveztem.Kotródj innen félvér.

A férfi lehajolt Kagoméhez, gyengéden magáhozszorította, és karjába véve felemelte. Karmai zölden izzottak, hegyükből méreg csepegett.Inuyasha semmit sem tehetett.A szeretett nő méregkarmok fogságába került...