IV. A nehézfejű Houjo

Kagome nem akart kibontakozni az ölelésből. Arra gondolt milyen jó meleg, és puha...kényelmes, meg se kellett tartania magát.. #Várjunk csak?? fekszem?#-Kagome kinyitotta a szemeit és nem látott semmit az ég világon. #Mi történt megvakultam?#

-INUYASHAAAAAAA!!!!!!-Kagome ilyedtében felkiáltott, mire valami hatalmasat puffant a földön, és szitkozódni kezdett.

-A fenébe leestem az ágyról..Kagome jól vagy?

-Mit keresünk itt?-Kagome felkelt, a sötétben megkereste a csillogó ezüst hajszálak gazdáját, és átölelte.

-Ka-Ka-Kagome...nem gondolod, hogy ez egy kicsit gyors lesz?khm....

-Tessék??De hiszen mi..ajaj..-Inuyasha kérdően nézett rá...

-Mi az?

-Ugye még mindig otthon vagyunk a nappaliban..?

-Persze hogy ott. hol másútt?

-Sehol..felejtsd el-#a fenébe..az egészet csak álmodtam? vajon a valóságban is engem választana??? Mostmár tényleg ki kell próbálnom amit Kikyou adott...hadd főljön a levében..jaj..miket beszélek.Nem akarok szörny lenni. És az sem biztos hogy Inuyasha engem választana..hisz az előbb az csak egy álom volt..talán a vágyaim. De hogy került bele Kouga..?#-miközben Kagome ezen rágta magát, Inuyasha feje egyre vörösebb lett, ugyanis Kagome még mindig átkarolta.De nem akart már többet szólni..#Kikyou bárcsak így ölelnél..#

Szerencsére Kagome nem tudta mi jár szeretett hanyou-ja fejében...

-Inuyasha...-Kagome könnyezni kezdett. Hirtelen fájdalomhullám mardosta a szívét..-FEKSZIK!!!!!!!!

-áá....Kagome..ezt meg miért kaptam??!

-Tessék?Ja..ja sajnálom..-Kagome a semmibe révedve elindult kifelé a nappaliból.

-Kagome, kislányom....ideje reggelizni-Kagome anyukája konyharuhában, főzőkanállal a kezében intett lányának-Szólj Inuyashának is.

-Megyek Mama... ; Inuyasha!

-Mi van?

-reggeli...-Kagome ezt annyira ridegen és közönyösen ejtette ki, hogy valami megszorította a hanyou szívét..#mivel érdemeltem ki ezt a hangnemet??megint én lennék a bűnbak?ostova...mindegy. ideje a reggelinek#

-Végre hogy megérkeztél Inuyasha. Már kihülőben van a spagettid.

-Spage   mii??

-A spagettid.Olyan mint a ninja kaja. Vigyáztam hogy ne legyen túl erős.

-Ö..köszönöm.-Kagome anyukája egy nagy tálnyi tésztát tolt a fiú orra elé, míg a többiek szimpla rántottát reggeliztek.

-Köszönöm a reggelit Mama-Kagome felállt, elsátált a csaphoz, elmosta az edényeit, és a szobájába indult.

-Nővérkém, ma mész iskolába?

-Megyek Sota.Pár perc és indulok.

Néhány perc múlva:

-Inuyasha elvinnél?

-MI vagyok én málhás szamár?Na jó..menjünk.

-Köszönöm.-Kagome megsimogatta Inu buksiját, mire az felhördült:

-NEM VAGYOK KUTYA!

-Jólvan jólvan..hát persze hogy nem vagy #akkor hűséges lennél hozzám, vagy Kikyou-hoz#gondolta Kagome.

Mikor az iskolához értek, Kagome megkérte Inuyashát, hogy ne csináljon galibát, és menjen egyenesen haza.A hanyou szokás szerint nem fogadott szót, és láthatatlan árnyékként követte Kagomét.

-Szia Kagome!

-Houjo..szia..

-Figyelj. A barátnőid össze akarnak hozni egy közös találkát. Valami fontosat akarnak közölni. Sejted mi lehet az?

-Nem..fogalmam sincs..#lehet hogz most említenék meg Houjonak Inuyashát?Ajajj..#

-Oh...majd elfelejtettem. gyere ebben a gyógypapucsban. Bambusszal bélelt. Így biztos nem fog fájni a talpfekélyed.Akkor délután, Szia!

-Szia....#nagyapa..ezt még megbánod...ilyen helyzetbe hozni..#

Kagome az osztályteremben ült magányosan, ideje sem volt furcsállni hogy csak ő van odabent, mikor valaki a nevén szólította

-Kagome!!

-Yuka...szia. Hol vannak a többiek?

-Kinn a parkban. Ma ünnepeljük a természetet, szóval kinn tanítanak.Legalább is minket. Azért jöttem be, mert láttalak a sulikapuban. Na, kijössz?

-Persze..mellesleg, mi is volt az a közös találka dolog?

-Mindent a megfelelő időben Kagome.Ha kiértünk a parkba.

Mivel a tanárnő késett, a négy lánynak volt ideje besélgetni.

-Mond csak Kagome, hogy van Inuyasha?

-Egészen jól. Bár még mindig hezitál..lányok, azt álmodtam hogy engem választott, és nem a régi barátnőjét...számíthat ez valamit?

-Méghogy számít-e?

-Kagome...ilyet kérdezni..

-Naná hogy számít.-Adta meg végre a választ Eri.

-De végül is, nem lehet hogy ez csak az érzéseim befolyása miatt történt így?

-Kagome. Neked mindig jók voltak a megérzéseid. Nem hagyhatnak cserben pont most. Most, amikor lehetőség van, hogy Houjot,szegény fiút kiábrándítsuk belőled. Ilyenkor határozottnak kell lenned Kagome. Egy kis ingás is további harcra buzdíthatja.

-Igen. Ismered milyen kitartó. Bár velem lenne ilyen.

-Egyetértek.Irigyellek Kagome.

-Ugyan miért Ayumi? Houjo nem érdekel, és akit...

-Szeretsz?

-Hát..ö..igen...szóval...aki...mindegy értitek, szóval ő más után járkál.Mégis hogy lehet így irigyelni?

-Szia Inuyasha!-Eri észrevette a fán ülő hanyout, aki az utóbbi 3 percben nem nagyon figyelt arra, hogy elrejtőzzön. Túlságosan lekötötte a figyelmét a lányok témája..

-Inuyasha...te végig itt voltál?

-Én..én...bocsáss meg ...     Kagome..-Inuyasha háttalfordult, és elfutott a messzeségbe.Kagome érezte hogy nem sokáig marad még ebben a világban, és visszatér. #de akkor mit fog mondani a többieknek..?Lehet hogy Kikyou-hoz fut?#

-Kagome..ébren vagy?

-Hahó..jól vagy?

Kagomét az ájulás kerülgette, és lélekszakadva rohant haza, a kút másik oldalára.

Mikor átért a középkori Japánba, balsejtelme támadt. Kaedéhez rohant tanácsért. A faluban nagy csend volt, úgy tűnt egy lélek sincs errefelé. A kunyhóba belépve Kagome meglátta Mirokut, és kishíján Sangot is, de egy boztontos farok eltakarta a szemeit. Shippo  ugrott a nyakába.

-Kagome! De jó hogy látlak! Hol voltál ilyen soká?

-Igen Kagome, az előbb járt itt Inuyasha, de seperc alatt eltűnt. Csak ezt hagyta itt.-ezzel Sango felemelte a Kotodama füzér gyöngyeit.

#mostmár én sem tudom megállítani...#-Kagome szomorúan tartotta markába a gyöngyöket. Tudta, ha Inuyasha áváltozik már semmi sem állhatja útját.

-Miroku, Sango...utána kell mennünk.

-Külön kért rá Kagome, hogy ne menjünk...vagy veled ne..-sütötte le a szemét Sango.

-Mi..?Engem nem akar látni?-Kagomének könnyek gyűltek a szemébe#szóval ennyi volt...soha többé nem látom..#

-Kagome, én elkísérlek ha menni akarsz!-Shippo elszántan nézett Kagomére.Köszönöm Shippo. De nem megyek. Visszatérek a világomba. Kicsit összeszedem magam, aztán jövök. Pár nap...

-Kagome...-Sango megpróbálta megállítani,de Miroku visszafogta.

-Hagyd. Had menjen..neki is kijár egy kis pihenés.Vissza fog jönni, ne sírj Sango.

Kagome a kútfelé Inuyasha erdején át jutott, egy kis kerülővel meglátogatta a Szent fát. Kezét a fára emelte,majd fáradtságában lerogyott a fa tövébe.Mának halkan mondta, mintha valaki más vetné a szemére..

~Amikor visszajöttél annak ellenére hogy tudtad Inuyasha Kikyout szereti, és vele akartál lenni, akkor rontottad el az egészet.Ha akkor otthon maradsz,és nem jössz vissza, nem szereted meg mégjobban..talán már csak egy emlék lenne.Máskor sosem fogok ilyet csinálni.Örökre hazamegyek, és elfelejtem ezt az egészet.Ideje lenne már az igazi életemmel foglalkoznom..indulok is.~

Kagomének fogalma sem volt arról, hogy a fa közelében valaki, vagyis valami fültanúja volt ennek. És a távolban legszörnyűbb ellensége egy másodpercet sem hagyott ki az élő közvetítésből. Tudta hogy riválisa egyedül van.

A mai Tokióban  egy lány a telefon mellett ült, készen arra, hogy megtegye amire már nagyon régen nem vágyott. A vonal egyenletesen búgott arra várva mikor köthet össze két embert.Lassan kicsöngött, és egy fáradt fiú vette fel a telefont.

-Hallo...?

-Szia Houjo, Kagome vagyok.

-Szia Kagome, hogy vagy?Miért hívtál?

-Jól vagyok köszi, és..ha még mindig lenne kedved moziba menni, holnap este szabad vagyok.

Másnap Kagome lázasan készült a randiára, főleg mivel a nagy ábrándozásban, és aggódásban-hogy vajon hol van Inuyasha, és mit csinálnak a többiek- elfelejtette hogy indulnia kéne. Az ébresztette rá mennyi az idő, hogy az anyukája felszólt, hogy Houjo megérkezett. Az elmúlt 5percben másodjára indult neki a felkészülésnek. Az első alkalommal nagy táskát vett, ruhát tett bele tankönyvekkel, az íjjal a vállán rohant volna le, hogy ennivalót is vigyen az útra, mikor rájött, hogy nem a középkori Japánba készül, és kezdhette előről az egészet. Mikor megunta a ruhaválogatást-mivel kiürült a szekrény, és csak egy estélyi volt benne, amit még anyukáától örökölt- lement Houjo-hoz, hogy mégis mit vegyen fel, mert hála neki...sajnos a mozit lekésték.A fiú azt mondta, hogy öltözzön ahogy neki jólesik,de hozzon egy takarót is,és meglepetés az, ahova ma este mennek. Kagome valamiért nem nagyon furcsállta ez előbbi kéréseket, ígyhát jól bevált iskolai egyenruháját, és a kedvenc pokrócát csomagolta.

Hamarosan elindultak. Kagome oldalát már nagyon fúrdalta a kíváncsiság merre is mennek, mígnem az egyik mellékutcában meg nem álltak egy botanikus kertészet előtt. Houjo elintézte hogy bemenjenek, és megkapták a kulcsokat. Az egész kert az övék volt...

A középkor Japánban kevésbé szépen telt az éjszaka. Sango és Miroku meglátogatták Inuyashát, aki távolabbi hegy belsejében vert magának tanyát, melyből egy patak árja csorgadozott ki. A barlang közelébe érve kif fényt láttak pislákolni. Nagyon megijedtek, mikor látták, hogy a patak vize pirosra színeződött valamitől.Ahogy tudtak rohantak a barlang felé, de a bejáratánál Miroku megállította Sangot.

-Tudom hogy te is aggódsz legalább annyira mint én, de ha átváltozott nem lenne esélyed. Ígérem nemsoká visszajövök, hogy mi történt, de addig itt várj.

-De...

-Semmi de Sango. Nem akarlak elveszíteni.-Sango könnyekkel teli szemmel bólintott, és hátrébb állt. Miroku a hegy belseje felé sétálva Inuyasha nevét kiáltozta.Hamarosan rátalált az eszméletlen hanyoura, aki több mély sebből várzett. A Tessaigat, mellyet kivett a szorító kezekből övére helyezte, majd felemelte Inuyashát, és elindult Sango felé. Mikor kiért Sango is segített vinni Inuyashát, és a lehető leggyorsabban indultak visszafelé. Néhány pihenőt tettek, amíg Sango fertőtlenítgette a sebeket, de tény volt, hogy ehhez egy papnő segítségére lesz szüksége a félszellemnek, a gyógyfüvek már vajmi keveset érnek...

Kaede kunyhójában egy félszellem égető kínokat állt ki lázálmában. Kaede ráolvasásai, gyógyfűteái nem bizonyultak elégnek. Miroku és Sango Kikyou keresésére indult, Shippo a kúthoz ment, remélve, hogy Kagome visszatér.Mikor Inuyasha ébredezni kezdett, Miroku lépett be az ajtón.

-Nem találtuk meg. Kagome visszatért?-Az öreganyó szomorúan rázta a fejét.

-Sess--Sesshoumaru...te féreg...-Inuyasha felült, fejét fogva megpróbált kötbe nézni,de látása még homályos volt.

-Inuyasha! Sesshoumaru tette?

-Hogy kerülök ide Miroku?Áruld el...

-Sangoval indultunk el hozzád..és mikor láttuk hogy súlyosak a sérüléseid idehoztunk...

-Sangoval...?-Miroku egy percig nem értette miért kérdezett vissza a félszellem, aztán eszébe jutott...Inuyasha Kagoméra gondol. Őt kereste mikor felébredt.

-Csak mi...Kagome azóta nem tért vissza.

-Érte megyek...

-Na de Inuyasha!

-Nem csinálhatsz ilyet, még túl gyenge vagy!

-Eressz anyó! Mennem kell.-Nehezen feltápászkodva elindult a kút felé, Shippot szóra sem méltatva beugrott az átjáróba. A túloldalon kedvese illatát kereste..nagyon nehezen érezett egy halvány parfüm szagot, tudta jól kié.Fejére tette a kút melletti sapkát, és útnakindult.

A kertben csodás virágok vették körül őket. Halvány fény derengett. Kagome a fiút átkarolva nézete a szebbnél szebb orchideákat és exotikus növényeket sétájuk során.

-Kagome,

-Tessék Houjo mondjad..

-miért kértél meg erre a randira?Úgy hallottam barátod van. Szóval csak kihasználtad őt, amíg rá nem jöttél mennyire szeretlek? Dehát az elejétől fogva így volt...

-Houjo..ne beszéljünk a múltról, szeretnék túllépni rajta, és a jelenben élni.

-Kagome..kérdezhetek valamit?

-Persze..-Kagome a fiú szemébe nézett, és igyekezett uralkodni balsejtelmei felett.

Inuyasha nagy rémületet keltett a városban kocsiról kocsira ugorva, ami még nem is lenne olyan nagy baj, hisz nem vennék észre, de a vér ami a szélvédőkre folyt jelentősen megnövelte az esélyét annak, hogy a benne ülők megijedjenek. Orrával folyton azt a finom illatot követte, amely egy fél évezred átutazására kényszerítette őt. Az utolsó autóról szinte leesett, alig volt ereje talpra érkezni. De végül sikerült. Bicegve folytatta az útját a szokatlanul kihalt Tokyoban. Nemsoká rátalált egy többnyire átlátszó anyagokból épült házhoz. Kinyitotta az ajtót, és az orrát megcsapta a virágokból áramló nektár ,,túl" édes illata.#tovább kell mennem.Utálom az erős szagokat, de látnom kell őt..mielőtt még..#Inuyasha ezekre gondolva vánszorgott be a házba. Meglepően szép növények sorát látta itt, mint amilyeneket még sohasem.

-Kagome, tudnom kell, hogy szertsz-e engem.

-De Houjo..miért kérdezed ezt tőlem?

-Ha nem akarsz válaszolni úgy is jó.Gyere ide. Ha szeretsz megengeded.

-Mégis mit..?

Houjo közelebb hajolt a lányhoz, átfogta a derekát, és megölelte. Kagome gondolta ebben semmi rossz nincs úgyhogy ő is átölelte a fiút.Amit Houjo érezte Kagome viszonozza az ölelést, odahajolt, és megcsókolta.Kagome mérhetetlenül meglepődött, és dühös volt,akár csak egy közeli úton álló félszellem.

#Nem..ez nem lehet...Kagome....hogy tehetted?Elhagy az erőm..#..Kagome..

 Hát ennyi volt az élet...de legalább még láttam utoljára.-Inuyasha lehunyta a szemét.

-Houjo mit képzelsz magadról? Engedj el! Erről szó se...Inuyasha...-Kagome meghallotta hogy a nevén szólítják, és a hang irányába fordulván megpillantotta a földre zuhanó Hanyout- INUYASHAAAA!!!!!!!!!!

A lány az ájult Inuyasha felé rohant, látta súlyos sérüléseket szerzett.De hála az égenek még élt. Kagome habozás nélkül felállt, fellökte az útjában álló Houjot, és az emlékeiből merítve ihletet elindult gyógyhatású növényeket szedni. Tudta hogy nem talál sokat, de éppen eleget. Hamarosan visszatért a vörös földben fekvő hanyouhoz. A növényeket sebeire tette, és ruháját szaggatva cserélte ki a fiú kötéseit. Véletlenül az egyiket erősebben húzta meg, ami felébresztette a fiút lázálmából.

-Kagome...

-Jaj Inuyasha miért teszel velem ilyet..hogy sérüéltél meg?

-Ki ez a fiú?

-Houjo, szóval hogy sérültél meg?

-ki ő neked Kagome? Mindent láttam ne titkolózz.

Kagome lehajtott fejjel válaszolt:

-Ő..helyetted van itt Inuyasha. Te elhagytál engem. Azt gondoltam, hogy megpróbálom elfelejteni a múltat, és..

-Elég ebből te ostova. Régebben is megpróbáltad már, de nem sikerült. Úgy érzed most képes vagy rá? Nézz a szemembe Kagome, képes lennél elhagyni engem?

Kagome vonakodva az aranyló szempárba nézett, melyek a bánat könnyeiől csillogtak.

-Te megtetted..Kikyouért is..

-Nem hagytalak el, vissza akartam jönni másnap,de Sesshoumaru rámtalált miután Kagurával csatáztam. De most válaszolj Kagome..

-És Kikyou?

-Kikyou más. Felelj.

-Addig egy tapodtat sem lépek innen. Nem nekem kell választanom hanem neked Inuyasha.

-Már neked is kell. Méghozzá négy személy között. Vagy marad az ötödik, az egyedüllét.Ki az Kagome? A két Houjo, Kouga, vagy..én?

-Ha csak én kellenék neked, akkor...Te.

-Kagome hogy teheted ezt velem? Az első randinkon kirúgsz? Már megint felültettél igaz?Nem érekel Kagome, akkor is az enyém leszel! Nem érdekel hánnyal keversz egyszerre, te ******!

-Ne merészelj ilyet mondani Kagomére!Ezért meglakolsz..áááÁÁÁÁÁÁ

-Menekülj Houjo, én feltartóztatom. Inuyasha térj magadhoz!

Ezközben Inuról leesett a sapka, láthatóvá téve kutyafüleit. Houjo a megdöbbenéstől egy tapottat sem mozdult..#méghogy egy kutyafülű ember..ki ez..MI EZ???#

-Fuss már!-Kagome Inuyashát ölelte magához, és amennyire tudta leszorította a földre.

-Nem megyek sehová Kagome. Veled maradok.

-Nem érted hogy nmegöl ha elengedem?

-Érted bármit megtennék Kagome..és ha megöl, börtönbe zárják és nem zaklathat többet.Engedd el, hadd tegye meg.

-Nem látod a füleit Houjo??? Ő nem erről a világról van! A dühe egyre erősebb lesz amíg lát, nem sokáig tudom lenn tartani...nincsenek itt nyilaim..

-Houjo odalépett a földön küzdő pároshoz, leguggolt Inuyasha mellé és így szólt Kagoméhez:

-Nyugodtan engedd el, nem lehet olyan erős ha te is lenn tudod tartani.-Houjo félretolta Kagomét, amitől megszűnt a sebtiben a helyére illesztett Kotodama füzér varázsa.Inuyasha egy kezdeti kis pofonnal a közeli minipatak vizébe tódította a fiút. Már indult volna utána, de Kagome rászólt:

#istenem csak működjön!#-FEKSZIK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

A hanyou elterült a földön, morogva ugyan, de rendes alakjában hamarosan feltápászkodva, látszólag fegyvertelenül nézett szembe egy jókora ágat tartó fiúval.

-Gyere ha mersz, Kagoméért teszem.

-Houjo ha tényleg szeretsz fuss el! Menekülj!

-Kagome...kérlek gyere ide.

#megkér...?te jó ég mi történ Inuyashával? Nagyon beüthette a fejét#-Itt vagyok...

-Figyelj Huju vagy ki. Ha még egyszer meglátlak Kagome közelében széttéplek. És ha hozzáérsz a csontjaidon és a kiontott beleden járok haláltáncot felfogtad kölyök?-egy karomvillantással adott nyomatékot szavainak.Houjo nem hitte el, hogy az, akit annyira szeret egy ilyen emberhez bújik oda.

-Megengeded..?-Inuyasha a lány álla alá tette a kezét, az ő fejét le, a lányét fölhajtva ajkuk összeért.

-Ezt miért kaptam?

-Ennek az ostovának le akarom tisztítani minden eggyes koszos tettét rólad. Mindet. Nem engedhetem hogy bemocskoljanak.

-Ez aféle kutyaöszön?-Kagome felemelte kezét és mókásan összekócolta Inu haját.

-NEM vagyok kutya az istenért!

-Jó-jó...megértettem.-Kagome Inuyashához bújt, élvezte a fiú testének közelségét.

-Akkor sem adom fel Kagome..

-Pedig jobban tennéd..menjünk.

-Viszlát Houjo, és sajnálom.

-Kagome..én Kagomém...hogy tehetsz velem ilyet...-Houjo megkövülten állt a virágágyásban,nézve a távozó párost.