II. Kouga, és Naraku akadályai

Kagome csendben visszament a házba, és egyenesen a szobálya felé vette az irányt, amikor elment az áram az egész házban, és sötétben kellett folytatnia az útját. Mivel a házat úgy ismerte mint a tenyerét, nem kellett neki a kapaszkodó, hogy tudja merre tart. A szobája ajtaja nyitva volt, be is ment, becsukta az ajtót, és hirtelen elbotlott, és valami puhán kötött ki, ami azonnal ordítozni kezdett vele.

-HÉÉÉ! Kagome nem látod hogy itt vagyok?Most azo....

Inuyasha nem tudta tovább mondani amit akart, mert még a lélegzete is elállt, mikor felismerte a helyzetet. Kagome rajta feküdt, az ajkaikat csak miliméterek választották el, és e lány semmit sem látott. Inuyasha arra gondolt, hogy ha most csak egy kicsit is megmozdulna, ajkaik összeérnének, és ha Kagome megijed, mondhatja azt, hogy véletlen volt.

---amikor csatázom nincs bennem félelem, de...ez most más...---

Inuyasha FÉLT. Magának is be kellett ismernie, hogy félt. Bár nem tudta miért, hiszen az első csókjukat (és valljuk be egyben az utolsót is azóta)  Kagome kezdeményezte.Elhatározásra jutott..azért is felül, és kerül amibe kerül megcsókolja Kagomét..

Már éppen odahajolt volna, amikor Sota nyitott be, és hogy meg se láthassa őket akármilyen sötét is volt, kénytelen volt lelökni magáról Kagomét.

-Szállj már le rólam!

-Jól van na nem kell kiabálni, én nem látok semmit és különben is..

-Nővérkém..-kezdte Sota-anyu azt üzeni, hogy gyere le a nappaliba Inuyashával együtt.

-Rendben.Segítenél feleklni ,és lemenni Inuyasha??-így legalább megfoghatom a kezét(gondolta Kagome)

-Mi vagyok én hordár?

-Jellemző! Hagyjuk!

A lépcsőn lefelé..

-Kagome..

-hm?

-Már..jól vagy ugye? Nem fáj semmid..

-Inuyasha..te aggódsz értem?

-MI???! Még hogy én? Dehogy is! Csak..vissza akaok menni amilyen hamar lehet. Méghogy én aggódok, és pont érted?

-Inuyasha...FEKSZIK!!!!!!!!!!!!!

Kagome nagynehezen lebotorkált a nappaliba és ottalálta a családját. Mikor leült Inuyashának is sikerült megtalálnia a helyiséget, és bevackolta magát az egyik sarokba. Kagome a kanapéra feküdt, és hamarosan elnyomta az álom.

Amikor felébredt, még sötét volt. Nem kelt föl, hiszen azt hitte az éjszaka közepén van. Valami selymes érintette a karját. Nagyon kellemes érzés volt, és egy lágy szellő mozgatta. Azt hitte az ő haja volt, de mikor már félálomban volt, a hajszál hófehéren megcsillant egy eltévedt fényfoszlányban. Aztán meglátta a bozontos haj fölött lehajtott füleket, és a nagy csöndben hallhatta valaki édes szuszogását. Mikor felismerte hogy ez igen valószínűleg Inuyasha lett, teljesen elvörösödött tőle.

#vajon Inuyasha miért jött ide?ennyire közel..#Kagome lassan megmozdult, közelebb hajolt a félszellemhez, és homlokát a fiú fejének támasztva újra álomba szenderült egy finom illat emlékével.

Kagome felriadt, de nem ő volt az egyetlen aki nagyon megijedt. Az ajtó kinyílt, és nappali fényben árasztotta el a szobát. Ennek hatására Kagome -mivel már így is eléggé nyakatekert pózban aludt a kanapén közel a leeséshez-lecsúszott az alvóhelyéről, egyenesen Inuyasha ölébe...esett volna, ha a hanyou nem urik fel ijedtében. Így Kagome csinos buksija földet ért, és jellegzetes hangon koppant a padlón.

-Jó reggelt gyerekek!-köszöntötte őket Kagome anyukája

Kagome felkelt a földről fejét dörzsölgetve, és mormogva visszaköszönt. Inuyasha megpróbált tisztes távolságba kerülni Kagométől, és remélte nem tudja meg hogy odabújt hozzá éjjel, még maga sem tudta hogyan került oda.

-Gyertek már készen van a reggeli!Az áram is visszatért már, csak olyan édesen aludtatok! Csináltam rólatok egy fotót, máris indulok és előhivatom!

A két fiatal egymásra nézett, aztán látszatilag meghúzták a vállukat és indultak ,,reggelizni", pedig belül nagyon is feszengtek hogy vajon mi lehet azon a bizonyos fotón.    A reggeli után, ami igazából már ebédnek számított, Kagome bepakolta hátizsákját. Már éppen végzett mikor megjelent az anyukája a szoba ajtajában.

-Kíváncsiak vagytok hogy sikerült a fotó?

-Hát..persze anya, mutasd!-Kagome egy ugrással ott termett, de nem elég gyorsan. Inuyasha kikapta a kezéből a fényképet, és elrohant vele.

-Ebbe meg mi ütött lányom? Mindegy. Annyira tetszett, hogy több példányt kértem.Ne nézz rám így Kagome, azt mondtam a fotósnak hogy szülinapod alkalmából öltözött be egy mesehősnek.Nos, hová is tettem a másolatokat?Á, megvannak. Tessék Kagome.-majd az anyukája elindult a földszintre.

Kagome nagy szívdobogás közepette megfordította a papírt hogy lássa mi van rajta.Sajnos sikerült úgy fotózni hogy minden látszódjon. Kettejük mosolyra húzodott ajka, az összebújás, és az, hogy Kagome átölelte Inuyashát félkézzel. Kedvesnek találta a képet, ugyanakkor árulkodónak is. De azért betette a kedvenc képtartójába, amit  kisgyerek kora őrzött, és az üres keret hosszú ideje arra várt, hogy a gazdája szívének legkedvesebb emlékét őrizhesse. Kagome úgy döntött, eljött a pillanat amikor használja a képkeretet. Mosolyogva beleillesztette a képet, és azt íróasztalára helyezve csodálta. Eközben a háztetőn a másik főszereplőnk szokatlan dolgott tett. Fülig érő mosollyal a kimonója alá helyezte a képet, hogyha bármikor el kell válniuk, mégis vele lehessen.

Mikor Kagome rászánta magát, hogy induljanak, a szentély mellől kiáltott Inuyashának, aki azonnal megjelent előtte kissé lesütött szemmel. Kagome éppen szóvá akarta tenni hol a kép, mikor megpillantotta a sarkát kilógni a fiú ruhájából. Magában elmosolyodott, és arra gondolt, hogy lehet hogy a tegnapi beszélgetése Kikyouval tárgytalannak tekinthető,és talán nem is kéne megtennie.

-Gyere Inuyasha menjünk!

-Rendben!

És mindketten beleugrottak a kútba, hogy a múltba visszatérve újabb akadályokon vágjanak keresztül, míg összegyűjtik a Négy Lélek Ékkövét.

A kút körül gyűlt össze a csapat, az egész éjszakát ott töltötték miután Inuyasha átvitte Kagomét. Remélték hogy hamarosan Inuyasha bukkan fel, hogy közölje velük mi van Kagomével. Aggódtak mert sokáig nem jött.Sangoék ebédeltek amikor meglátták kiugrani a kútból Inuyashát. Majd elállt a lélegzetük a meglepetéstől és a boldogságtól mikor megpillantották Kagomét a karjaiban. Mindenki odarohant Kagoméhez, és áldását adták mindennek ami csak eszkbe jutott hogy milyen jó az orvoslás 500évvel ezután. Az ünneplés véget ért amikor egy alak bontakozott ki a fák közül. Kouga volt az. Odarohant Kagoméhez egy csokor virággal, d kezét fogva faggatózott;

-Jól vagy Kedvesem? Már megint csődöt mondott ez a kutyafülű?

-i-igen jól vagyok Kouga. Köszönöm a virágokat nagyon szé...

-hé elég legyen! Engedd el Kagomét de tüstént, vagy meghalsz te ordas!

-Azt hiszed el tudsz bánni velem? sosem voltam jobb formában kutya!

Inuyasha nekirontott Kougának,de ezúttal sem tudjuk meg a csata végét, mert Kagome igen hatásos módszerrel fékezte meg Inuyashát:

-FEKSZIK!!!!!!!!!!

Inuyasha elvágódott a földön, és azt az időt kihasználva Kouga a vállára kapta Kagomét, és egy pillanatt alatt tovatűntek.

-Pápá Korcs!

-INUYASHAAAA!!!!!!!!!

-Kouga tegyél le! Eressz már!

-Sajnálom Kagome, de elegem lett annak a korcsnak a bénázásából. Hiába vagy úgy oda érte nem tud megvédeni, és még csak nem is szeret.És a segítségedet kérném.

-Mégis miért nem tudtuk volna ott megbeszélni??? TEGYÉL LE KOUGA!!!!!!!!!-#Vajon Kouga honnan veszi hogy Inuyasha nem szeret? Igaz hogy Kikyou-t szereti...vagyis őt is, de aggódik értem..féltékeny..álmában hozzám bújik..jaj Inuyasha..miért kell még mindig kétségekben lennem miattad?#-kagomét gondolataiból a farkasok üdvözlő vonyítása szakította félbe#nagyszerű!Inuyasha úgyis itt fog keresni először#

-Hamarosan elmondom miben kérem a segítséged, de előbb egyél valamit-Kouga odaadott neki egy sülthúst, majd ő is tépett magának a vaddisznóból amiből ettek.#Valószínüleg Inuyasha itt fogja őt előszőr keresni.Kagome megkönnyebbültnek néz ki, azt hiszi olyan naív vagyok hogy itt maradunk.Persze...már csak farkasszagú ruhát kéne ráadnom. Inenn szinte bármerre el tudunk menekülni. A falka szaga terjeng a levegőben nem tudja kiszúrni melyik vagyok, vagy nem időben...de ha még ruhát is cserélek valakivel..akkor még több időt nyerek magamnak.Előbb utóbb csak feladja, és Kagome nélkül keresi tovább az ékköveket.#-Kouga evés közben halvány mosolyt eresztett, és nézte ahogy Kagome falatozik.

-Kagome, van egy szép forrás a közelben, és út közben felszedtél egy kis port, szóval, nem karod megnézni?

-Jajj ez egy nagyon jó 5let! Merre van?

-Pár perc és elviszlek.

-Rendben.

Kouga kiment a barlangból, hogy megbeszélje egyik farkasával, hogy lopja el Kagome ruháit, és egy másikat tegyen a helyébe, melyet most nyomott a kutya szájába.

-És össze ne nyálazd-a farkas vakkantott, majd eltűnt a megfelelő alkalomra várva.Kouga hamarosan visszatért Kagoméhez, aki éppen befejezte igen kiadós vacsoráját.

-Mehetünk Kedves?

-Indulhatunk. De közben áruld el miért hurcoltál el Inuyasháéktól.

-Azt egy holdfényes séta mellett terveztem elmondani,de ha te most akaros tudni, hát elmondom, szóval..

-áááááLLJ. Tudod mit? várhat addig. Rég nem sétáltam a csillagok fényénél.

-Hát rendben. De most pattanj fel, úgy gyorsabb.

-Rendben.

Kouga az ölébe kapta Kagomét, és szapora léptekkel elindult a folyó felé.

Néhány perc múlva megérkeztek. A homokos partot lágyan mosta a hüvös kristálytiszta víz. Kagome már majdnem levette a felsőjét,mikor vágyakozó pillantás simitotta végig a hátát, és eszébe jutott hogy Kouga ott áll mögötte.

-Kouga, hogy-hogy még mindig itt vagy?

-Miért csak Inuyasha fürödhet veled? Én meg maradjak távol tőled?

-Álljon meg a menet. Ki mondta hogy Inuyasha velem jöhet fürdeni??Soha sem engedtem meg neki!

-Komolyan?

-IGEN, most pedig menj innen amíg megfürdöm, és lenyugszom!

-Sajnálom Kagome, majd sikíts ha kellek.-Kouga megfordult, és elindult az erdő irányába.Kagome megvárta amíg a fiú eltűnik a fák között.

#A víz fölé hajolt, és arra gondolt, Inuyasha tényleg fürdene vele? Vajon kedve lenne hozzá, vagy annak ellenére hogy vele van ennyire nem akarná mélyíteni a kapcsolatukat? Vagy egyátalan mit akar tőle? Hiszen ő szereti Inuyashát, de ő is pont így érez? Esetleg még mindig Kikyou a fontosabb nála?# Amint erre gondolt néhány könnycsepp hullott le szeméből.A patak vizével megmosta az arcát, majd levette ruháit és belemerült a vízbe. A víz lágyan simogatta tagjait, és minden csepp vörösen csillogott a lemenő nap fényében. Nagy levegőt vett, és lemerült a víz alá. Erről eszébe jutott mikor a riválisát ő maga keltette életre. Néhány perc múlva a part felé úszott, de a ruháit nem találta ott, csak egy olyan ruhát, amit vélhetően a farkasasszonyok hordak. Körülnézett, de sehol sem látta annak gazdáját, így felvette, és Kougát szólongatta, aki hamarosan megérkezett.

-Szia Kagome. Mi ez az új ruha? Mégis az asszonyom leszel?

-Valaki ellopta a ruháimat! És mint már mondtam, senkinek sem vagyok az asszonya.

-Akkor Inuyasháé sem? nagyszerű. Sétálunk egyet?-Kouga a kezét nyújtotta Kagome felé, és vagyakozóan nézett rá.

-És mi lesz a ruháimmal?

-Ha a ruhának lába kél, soha meg nem találod.

-Igaz..menjünk.-Kagome karöltve sétált el Kougával.

Inuyasha bőven Sangoék előtt odaért a farkasveremhez. Furcsállta hogy nincs ot senki, egy farkast kivéve, akinek nagyon fura de ismerős szaga volt. Odarohant hozzá, és a grabancánál fogva felemelte.

-Mond, hol a vezéred, és hol van Kagome?

-Csak nem elvesztetted a lány Inuyasha?-a férfi felkacagott, és Inuyashába ,,belecsapott" a felismerés:

-NARAKU!!!!!