A 167 rész után..

I.EGY EMBERI ÉJSZAKA

 A fán ülve Inuyasha és Kagome egymásnak dőletk, nem számított már semmi. Kagome odahajolt Inuhoz, és a fülébe súgta:-Én..én nagyon boldog vagyok Inuyasha...boldog vagyok hogy veled lehetek. -Inu beszédben képtelen volt kifejezni mit érez, de gondolatai most is akörül forogtak, hogy ennyire még nem érezte boldognak magát. A kis pár a naplementét nézte, de ezúttal a félszellem is élvezettel bámulta a lemenő vérgömböt. Ennek oka az éjszaka sötétje volt, mivel újholdkor csak a halványan ragyogó csillagok fénye világított. Mikor kigyúltak az éjszakai fények Inuyasha emberré változott. A fa, amelyen ültek messze volt a biztonságot nyújtó falutól, és ebben a helyzetben nem kockáztatták meg az ékszakai utat. Akaratlanul is úgy döntöttek hogy a fán töltik az éjszakát. 

Inuyasha a fa tövének támaszkodott, magához húzta a megszeppent Kagomét, és dacosan elfordult.Kagome először csodálkozott,de aztán elmosolyodott, és odabújt hozzá.Hamarosan mindketten elaludtak.

A holdfény megcsillant a földbe lőtt nyílvesszőkön, és a fába szúrt tessaigan, ami a védelmüket szolgálta. A tessaigaról visszaverődő fény felébresztette Kagomét. Felült, és megdörzsölte fáradt szemeit. El is felejtette hol töltötte az éjszakát. Mikor sikerül leküzdenie a szemére nehezedő álmot, kinyitotta szemeit, és nem is túl messze megpillantotta Inuyasha arcát. Hirtelen bizsergést érzett magában..azt gondolta, hogy milyen jóképű Inuyasha emberként IS. Talán még túlságosan is... megbabonázva nézte a fiú szemébe lógó fekete hajfürtöket. Annyira elfelejtkezett magáról, hogy alig pár centiméter választotta el őket. Amikor kifújta a levegőt, Inuyasha felébredt, de nem nyitotta ki a szemeit. Érezte Kagome illatát, és melegségét. Kagome arra gondolt...mi lenne ha.. ha..most megcsókolná Inuyashát.Úgyis alszik..észre sem venné. Még közelebb ment.. már nagyon kevés hiányzott, ezt Inuyasha is érezte.Kagome lassan becsukta szemét. Mielött az összecsukódhatott volna, Inuyashának annyira megnőtt a kíváncsisága mi folyik ott, hogy kinyitotta szemeit. Kagome hátrahőkölt ilyedtében, majdnem leesett a fáról,de szerencsére Inuyasha elkapta, és felhúzta.

-Mondcsak Kagome..mit csináltál az elöbb?

-Semmit Inuyasha, és különben is, mi közöd van hozzá??

-Jól van na. De... Kagome..

-Igen?

- Mond el mit akartál tenni!

-INUYASHA NE AKARD HOGY KIMONDJAM HOGY FE----

Kagomének nem állt módjában befejezni mondandóját, mert....

A fa amin ültek megmozdult.Felébredt ősidők óta tartó álmából, és életre kelt. Nem tetszett neki, hogy idegen testek vannak az ágain. Észveszejtve csapkodott, hogy megszabaduljon élősködőitől, minek hatására Inuyasha és Kagome hamarosan a földön kötöttek ki, eszméletlneül.

Kagome nem tudta mennyi idő telt el..de érezte, hogy melegség járja át a testét.

-Talán meghaltam?? Nem...ugye nem? Nem tudom kinyitni a szemem...valami nagyon szorít...talán esik?? úgy érzem vízcseppek érintenek.

Eközben Inuyasha még mindig Kagomét nézi, gondosan elfordulva a többiektől, hogy ne láthassák könnyeit. Ő is súlyosan megsérült, de reggelig kibírja, és akkor pillanatok alatt meggyógyul, de Kagoméval mi lesz?Hiszen ráesett az egyik nyílvessző végére, és átszúrta. Hála a többieknek még életben van,de..nem tudni meddig bírja a súlyos sebet.

-Inuyasha!-Mikorku hangja kizökkentette mélabújából,és gyorsan elfolytotta könnyei árját.

-Mit akarsz már megin??

-Szerintem vissza kéne vinni Kagomét a világába!Talán ott meggyógyítják, itt nincs sok esélye. Azok a varázsszerek amiket hozott magával, lassan elfogynak.

-Jó-jó..viszem már...áááááááhhhh....

Inu megpróbált felkelni, felemelni Kagomét, de törött bordái erősen akadályozták ebben. De akaratának köszönhetően hogy megmentse szerelmét sikerült felállnia, és elbotorkálnia a kútig. Ott beugrott, és amint átért a másik világba összeesett. Nem bírta a terhet...de tudta nem engedhet a sötétségnek, nem ájulhat el. Kagoménak sűrgős segítségre van szükége..Minden erejét összeszedve hívta a család tagjait, és nem is kellett sokáig várnia. Azokra a kétségbeesett hangnemű kiáltásokra bárki fölkelt volna álmából hogy rohanjon segíteni..

De megdöbbenésére nem a család tagja jött segíteni neki. Hanem valami igen füstszagú fura ruhába öltözött ember. Most döbbent csak rá, hogy valami a közelben égett. Nem is értette hogy még emberként is hogy kerülhette el a figyelmét.És ekkor rájött, hogy miért nem nézett rá megdöbbenve a jelen kor szerint tűzoltónak nevezett egyén.Hamar sikerült kihúznia őket, és már beszélt is magában...vagyis egy kis dobozba ami felelgetett neki.

-Siessünk, a mentő még itt van!

-Micsoda? mindegy..menjünk (meg kell bíznom ebben az emberben..talán ő megmentheti Kagomét,de..miért nem csinálja itt és most..húzza az időt?)

-INUYASHA BÁTYÓ! -Sota kiáltott ki az egyik autóból, ami piros fénnyel árasztotta el a környéket-hogy vagy? JÉZUSOM, Kagomével mi történt?

-Majd elmesélem, de ezek előtt nem.

-Értem.

Az autó ajtaját becsukták, Kagomét egy hordágyra fektették, és becsatolták.Az autó gyorsan ment, de Inuyasha szerint nem elég gyorsan..bár meg kell hagyni kivételesen ez gyorsabb közlekedési mód mint ahogy ő tudná vinni Kagomét. Nemsok idő telt el, mire megállat az autó, és őrítő sebességgel vitték el Kagomét, anyukáját, és a nagyapját. Inuyashát és Sotát egy váróba vezették,de útközben a nővér hátonverte Inuyashát, mondván nem lesz semmi baj, de Inunak már csak ez kellett..vagyis inkább a törött bordáinak. Azon nyomban összeesett, és elvesztette az eszméletét. Gyenge emberi teste nem bírta már a megpróbáltatásokat. A nővér halálra rémülten szaladt orvosért..

Mire az orvos odaért, alig volt benne élet. Gyorsan bevitték egy szobába, és mielött megérinthették volna a defibrillátorral, Inuyasha felpattant, és kirohant a szobából, nagy csodálkozást hagyva maga mögött. Inuyasha sokkal jobban érezte magát, de gyanította hogy azért, mert hamarosan felkel a nap...

Az orvosok nagyot néztek a fiú után maradt ürességbe, majd egymás szemébe. Hihetetlen volt ami történt..aztán egy doktor megtörte a csendet:

-ti is láttátok mi történt? hozzá sem értünk igaz?

5perc vita után az összes orvos az életére mert volna esküdni, hogy másodjára sikerült újraéleszteni, readásul olyan jól, hogy azonnyomban kiugrott az ágyból, és elviharzott.(újabb példa a zseniális elmék tökéletes memóriájára, és meggyőzhetetlenségére)

Inuyasha egy illatott kersett, egy számára kellemes illatot, Kagoméét. De emberként még nagyon nehéz volt megtalálnia. Végig futott az egész kórházon, mire egy elzárt részhez ért, ahol Sota ült azzal a nővérrel, aki hátonverte Inu-t. Inuyasha fintorogva pattant le a fiú mellé, ezt látva a nővér nagyon megdöbbent, és már szóra nyitotta volna a száját, de ekkor a torkán akadt a szó. Az előbb még intenzív osztályon hitt fiú haja őszre világosodott, és valami kitülemkedett a feje búbjából.Az ápolónőnek eltartott egy másodpercig, míg rájött, hogy az a füle!Nagyot síkoltott...volna, de valamiért nem tudott megszólalni..

Valami, vagy valaki akadályozta abban, hogy a hümmögésen bármi másra képes legyen. vala mi nehéz.Ebben az állapotban egy ideig eltartott mire rájött, hogy az a kisfiú lóg a nyakán, akivel itt ült, és akinek hosszú ideig a házinővérkéje volt. Erre tekintettel abbahagyta a mozgolódást. Sota lassan elengedte, és megkérte maradjon csendben, akkor mesélni fog, hogy fel tudja dolgozni a látottakat.Az áplónő bólintott, és leült. Sota pedig halkan elmesélte amit szükségesnek látott, hogy a nővér megértse.

A nővér rövis töprengés után megszólalt:

-Szóval Inuyasha..

-keh, mit akarsz vénasszony?

-Látni szeretnéd Kagomét igaz?

-Még szép! De nem azért mert kedvelem, vagy ilyesmi, hanem kell mint ékkőkereső!!(mentegetőzözz Inu)

-Hát persze fiam(kacsintott az öreg ápló). Most maradj itt, vigyázz meg ne lássanak, mindjárt jövök hogy bemehess hozzá.

-Hé! Állj csak meg öreganyó! Honna  tudjam hogy bízhatok-e benned?

-Szerinted nekem mi érdekem lenne abban hogy bolondnak néznek?Ha elmondom és jön valaki, és tényleg megvannak azok a képességeid amiket Sota mondott, akkor senki sem talál rád. Szóval gondolj csak bele. Addig én elmegyek, és megszervezem a dolgot.

Az öregasszony elcsoszogott az ajtó felé, Inuyasha követte tekintetével, mikor elűnt, a Kagomét és orvosait rejtő ajtóhoz fordult. Fülére és orrára hagyatkozva próbálta megtudni mi történik odabenn.

Hamarosan megjelent az áplónő egy fehér köpennyel a kezében.

-ezt vedd fel. Sota ne nézz így, mert te nem jöhetsz be. Elintéztem hogy Inuyashával bemehessünk..

-Hé! nagyon szűk ez a sapka!

-Még nekem is szorítja a fejem a nővérsapka.Képzelem hogy neked hogy szoríthatja a füleidet. Pedig a legnagyobb méretet hoztam el neked....

-Mindegy. Mond csak öreganyó mit kell tennem?

-Nyugtonmaradni.Kövess.

Inuyasha követte az öreget egy ajtón keresztül. A túloldalon nagy fényesség várta, és a zaj elviselhetetlenné fokozódott számára. Az orvosok hallgattak zenét, hogy ne aludjanak el műtét közben. Mindegyikőjük éjszakai műszakon volt benn, és a munka végén jött ez a bonyolult műtét. Sajnos a nyíl okozta seb sokkal rosszabb mintha lelőtték volna az illetőt..ez a környező szöveteket is roncsolja. Az orvosok keményen küzdöttek Kagome életéért, és ébrenmaradásukért. Inuyasha amint meglátta Kagomét, oda akart menni, de felkenődött egy üveg falára, ami a műtőtől választotta el őket. Kicsit furcsállta hogy visszatántorodott, és furcsán kezelte a szinte teljesen észrevehetetlen üveget. A nővér rövid kacaja térítette vissza őt a való világba, ahol Kagome az életéért kűzd.

-KAGOMEEEE!!!!!

Kiáltotta Inuyasha. A közelben mindenki halálra rémült. És Kagome sem maradt mozdulatlanul. Egy lila  burok vette körül, és lassan gyógyulni kezdtek a sebei. Hamarosan alig maradt nyoma a sérülésnek. Inuyasha nem tudta hogy ha ilyresmire képesek az orvosok, akkor mi a fenét vagdalták eddig. De mikor szemrehányóan rájuk nézett, meglátta hogy egy tőle nem messzi pontot bámlnak rezzenéstelenül. Ő is arra fordult, és meglátott egy nővért aki nagyon ismerős volt. Aztán eljutott az agyáig..hogy ez.. KIKYOU!!!!!!!!!!!!!

A burok halványodott Kagome körül amíg teljesen el nem tűnt. Inuyasha pár másodpercig tétovázott, mitévő legyen,aztán elindult Kagome felé...az üvegen át. Az orvosok nagyot néztek amikor áttörte, hiszen az egy golyóálló üveg volt. Inuyasha Kagome fölé hajolt..

-Jól vagy Kagome..?

-Sajnálom..ha aggódtál értem.

Ezzel Inuyasha segítségével felült. A sebei ugyan már begyógyultak, de valami szúró érzés maradt a helyükön, ami lassan, de enyhült. Mikor sikerült két lábra állnia, felnézett és ő is elszörnyedt a látottaktól.

-Ki-Ki--Kikyou??Miért vagy itt? Inuyasháért jöttél?

-Ne légy ostoba. Leróttam a tartozásom felét irántad. Nem hittem hogy egy tisztítóvessző okozta sebet akármelyik korban kezelni tudnak.

Kikyou közelebb lépett Kagoméhez, és a kezébe nyomott egy növényt.

-Tessék. Ezt a gyógyfüvet újhold éjszakáján vedd be, amint lemegy a nap. Lehetőleg ne tartózkodj egyedül.

-Dehát..az még egy hónap..

-Az nem számít. Nem kell vízbe tenned-szólalt meg Kagome értetlenkedését látva- ez a növény a levegőből szűri ki a vizet.Száraz helyeken is kiválóan megél.

-De mire való ez?

-Ne törődj vele. Amikor együtt voltunk a papnőevő démon gyomrában bíztál bennem. Hát tedd meg ezt most is.

-Értettem...

Ezzel Kikyou távozott. Inut Kagome hangja ébresztette fel..

-Inuyasha..láttam hogy nézted..menj utána.Én már jól vagyok.

-Nem megyek Kagome. Most neked van szükséged rám.Nem hagylak egyedül.

-Inuyasha....

Kagomét megfigyelés céljából a korházban tartották aznapra, de éjszakára már hazaengedték.A ház felé sétálva volt egy olyan megérzése, hogy valami, vagy valaki a szentélyben várja.Oda sétált, és nem is tévedett. Kikyou ült a kút szélén.

-Á..te vagy Kagome. Csak hogy hazajöttél.

-Mi ez az illat Kikyou?

-Ne törődj vele. Emiatt nem érzi Inuyasha a szagomat. Így rejtve voltam előtte.

-De miért vagy itt? mit akarsz?És hogy kerültél a kórházba?

-Mint már mondtam azért voltam ott, hogy lerójjam a tartozásom,és ennyi az egész. A lelkem üzente hogy veled valami nincs rendben, és késztetett arra, hogy eljöjjek hozzád. De  elég a fecsegésből. Azért vagyok itt, hogy tudd mennyire fontos a növény amit adtam. Megvan még ugye?

Kagome egy dobozból előhúzta a kis növénykét.

-Igen, itt van.

-Jó. Fontos hogy állandóan legyen veled. És újhold éjszakáján gyere haza, és hozd magaddal Inuyashát is. Jobb neketek ha akkor nem lát titeket senki. Bár egyvalaki kéne, aki el tudja mondani mi történt.

-Miért? Mi ennek a hatása? Egy Kamera megteszi?

-Kamera?

-Az egy kis doboz, ami képekben rögzíti az eseményeket. Sok festmény.

-Értem. Teljesen tökéletes.

-És akkor mi is a gyógynövény hatása?

-Ha szeretnél egy éjszakát úgy tölteni, hogy Inuyasha démoni fele egyátalán ne gátolja őt, akkor meg kell enned egy levelét, a többit pedig teába töltve Inuyashának adni.

-..de ez miért jó?

-Sosem vágytál arra, hogy kimondja mit érez? Nekem nem adatott meg a sorstól hogy tőle tudjam meg. Hozzád nagyon ragaszkodik, és úgy gondolom, hogy megérdemled hogy elmondja.

-De ezzel átverjük!

-Nem vered át. Mindere emlékszik majd, ahogy te is, csak nem gátolja meg démoni büszkesége hogy kimondja. Lehet hogy így sem fog menni, mert bennemarad egy halvány szikra belőle. Ne nézz így reggelre ugyanaz a makacs kutya lesz aki volt.

-Ha vele maradsz te megtetted volna?

-Ha velemaradok, nem lett volna rá szükségem. De mióta te itt vagy nem tudom ő valójában mit akar. Ezért kérlek hogy használd ezt, és kérdezd meg tőle! Szerintem téged is nyugtalanít hogy hezitál. Így legalább megnyugodhatunk. Erre kellett volna tanunak a harmadik személy.

-Igazad van, de..nem merem.Félek..szeritem téged választana.

-Ezt csak akkor tudjuk meg ha megteszed.Én másképp gondolom. Már csak az a talány vajon Ő, hogy van vele.

Kikyou szavai viszhangot vertek a szentély faláról.(Utolsó szavai alatt a kútba ugrott, hogy visszatérhessen saját idejébe.) Kagome meg sem mozdult. Érdekelte ugyan mi lehet Inuyasha válasza..de mi van ha nem ő lenne az? Mi van ha Kikyou megbűvölte a füvet..

-Erre nem is szabad gondolnom..

Hesegette el Kagome ezen gondolatait, és egyre inkább elhatározásra jutott úton a ház felé, hogy bármi történjen is megteszi.